(A korabeli helyesírás
megtartásával!)
Oh áldott a perc, mely nekem
Érni megengedé,
Hogy elzönghessem énekem
Az ég ura felé!
Leborulok hantjaidra
Oh hon! és áldozok
Könyeimmel, poraidra…
Egy hű szivet hozok.
Itt hagytalak, visszatértem
Honn az elhagyott lak,
Elvérezem inkább érted
Semhogy elhagyjalak.
Távoztam, hogy dicső nemzet
Légy mint egykor valál;
Hiszen téged Árpád szerzett,
Honom, nem érsz halált!
Halálkinok közt vonaglott
Már régóta hazánk,
S midőn már azt hivők hogy halott:
Hő imára nyíl szánk.
Hálát adok az istennek
Hogy megláthattalak;
Fiaid még nagyok lesznek
Mint Hunyad- s Attilák!
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése