2015. aug. 23.

Mentovich Ferenc: Álmomban




(A korabeli helyesírás megtartásával!)

Megrendült a föld álmomban
És sírjából kikele
A hunnoknak, székelyeknek
Ős királya: Etele.

’Elmegyek – így szólt magában –
Megnézem hogy mit csinál
Az én népem a Küküllő
S az Olt-folyam partinál…’

S a mint menne, mendegélne
Tova Udvarhely felett:
Feléje az országúton
Egy finánc közeledett.

’Földi hó! megállj egy szóra,
Mondd meg nékem, hogy kiv agy?
Hogy hősökhöz tartozol, csak
Az nem látja, aki vak!’

„z vagyok – felelt kevélyen –
Megmondom a mit kívánsz:
Én vagyok Galliciából,
Ide-vándorolt finánc!”

’Jártam az ural aljában,
Túl a Volgán, Iszteren;
De e szót „finánc” a vándor-
Népek közt nem ismerem.

Ha jól emlékszem alánok,
Osztrogotok, gepidák,
Így hívták a népeket, kik
A földet elboriták.’

„No ne légy oly türelmetlen
Jer csak ide közelebb;
Ülj le míg megmagyarázom
Ugy se harmatos a gyep.

Finánc annyi mint juhpásztor,
És a nép egy suta juh,
Lenyirom mihelyt a hátán
Hosszura nőtt a gyapju.

És a juh egy szelid állat,
Senkit nem harap, nem rúg:
Gyapjából dominiumot
Vett a híres báró Bruk.

Van ugyan a nyájban egy-egy,
Ki öklel, szarvat hegyez;
Hanem – s itt kardjára mutat –
Moresre tanítja ez…”

’Pásztor vagy hát?!... Én is voltam
Egykor e nép pásztora,
Hanem akkor a világnak
Volt az sujtó ostora.

A vénhedt Europára
Lángok közt csapott le a,
Csapásit soká megérzé
Róma és Aquilea.

Diadalmai zajától
Messze megrendült a lég.
Most hát juhnyáj lett e népből?!
Ennyit megtudnom elég!’

Szólt – s  szemének pillantási
Nem voltak enyhsugarak;
Gyors villámokat lövellve
Lángolt bennök a harag.

A finánc eltünt előle,
Elkomorult a vidék –
S én e látomásra kinos
Álmomból fölébredék.

S úgy tetszett nekem, miként ha
Én előttem állna még,
S félig ébren, félálomban
Hozzá ígyen rebegék:

„Arcodon dicső királyom
Az a harag mit keres?
Hidd el hogy neheztölésre
Néped most nem érdemes.

Nem feledtük el a multat,
Nem cseréltünk jellemet;
Megőriztük hiven, tisztán
A te harcos szellemed.

Hidd el nem juhnyáj e nemzet,
S honja most nem juhakol;
Büszke mén az. messzedobja
Azt, ki rajta lovagol.”

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése