(A korabeli helyesírás
megtartásával!)
A sík alföld amint végezi pályafutását
Nyujtózván a Dunától hosszu lába idáig:
Mint szép álom után a fölébredt a nagy üresben
Benned akad meg, nemzeti gyász-sír, árva Világos!
Benned, amely fejedet büszkén a magasba emelted,
Mintha talán nem elég volt a négy-százados ünnep?!
Mely naggyá teve, mint vala ő. a hon atyja: Szilágyi,
Hányszoros emlék fűz a magyarhoz? hányszoros emlék
Fűzi tehozzád őt?! s mint a sír gyászosok egyig.
Csak gyászföllegeket vontál a hazára örökké,
Fénylő csillagait még éjel is eltakarád te:
És mégis, csufolnak: szünj meg lenni világos,
És legyen a neved északa! míg jő virradat egykor…
Több soha nem kell, annyi szerencse elég a magyarnak,
mennyi veszett itt csak tekörülted, néma rom orma!
Annyit nyerni elég e hazának s boldog azonnal.
Oh Buda! és te Mohács! mért oh mért juttok eszembe?!
Istennek nincs annyia mindazt visszafizetni,
Amit nálatok a törhetlen Hunnia vesztett.
nem, nem! bár csurgott teretök mezején a magyar vér,
És mosa mély medret, mely még ma se bírt beomolni,
Csakhogy a vér vala mind egy csöppig tiszta becsület
És ocsmány árulás bélyege nincs oda sütve.
Hol van a vér? hol az ég keze? s oly bűnt tudna lemosni?
Gyermeke, a hitvány, ő adta el árva hazáját;
Ily szeny, ily folt megmarad oh haza rajtad örökre,
S ártatlan te viselheted e gyászt, büszke Világos…
Nem, nem! mert hiszen egy mosoly égről s vissza van adva
E haza mindene, e szép szóban: „drága szabadság!”
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése