(A korabeli helyesírás megtartásával!)
Mondják: virág a
költészet
A természetnek
kertjében;
Gyöngéd virág, mely
csak kertben
Csak a művelt
földben terem.
Szabadban termő
vad-virág
Az én dalom, költészetem;
Mely a vadon
sziklái közt,
Szirtek között is
megterem.
De a kertbe ültetve
át
A kénszer korláti
közé:
Ehervad a növény
mely a
Szabadságot
megízlölé!
És mézet nem
tartalmazók
E kis virágnak
szirmai;
Azért nem lengik
azt körül
Mázos lepék
csoportjai.
Tüskés virág
költészetem,
Vérengző tüskékkel
teli;
Az eltiprónak
lábait
Kegyetlenül
megvérezi.
S mondják: gyakran
öntözni kell
A kerteknek
növényeit;
De nem szorul rá a
virág
Mely künn szabad
mezőn virit;
A harmattal beéri
az,
Mely az egekből
szálla le;
Harmat gyanánt
száll lelkemre
Ihletség
égiszeleme.
Forrás: Szines
könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és
a magyar írói segélyegylet alaptőkéje
gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina
úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése