(A korabeli helyesírás megtartásával!)
- Pencz, 1860. Őszelő 30-án. –
Itt állok a megholtak álminál,
Itt állok én bús sírod felett, -
Kit korán a néma fájdalomnak
Éles tőre sírba fektetett.
Itt állok én könnyező szemekkel,
Sebzett szívvel s vérező kebellel.
Jó szivednek nemes dobogása
Végét érte szülőföldeden;
Ahol nyáron oly szép a természet
Itt haltál meg, itt – e szép helyen!
Mit kivántál teljesülve látod:
Szánta az ég boldogtalanságod.
Szerettek mind akiket szerettél,
És megnyerték volt bizalmadat;
Hő kebledben igaz szivet hordtál
Rágalom nem érte ajkadat.
Mint gyermeknek, kinek nincsen büne
Oly tiszta volt a te lelked tükre.
Anyja voltál a más gyermekének
Ugy szeretted mind a magadét;
Nemes lélek, ki megosztja mással
Verejtékkel szörzött mindenét.
Ugy osztád meg szerelmedet vélek,
Csupán azért szerettek ugy téged.
Koporsódnál nem lehetett mint ott
Ki szived szerelmét megnyeré;
Ki éltednek rögös utján szörzött
Érdemeit méltán tisztelé.
De azért az emlék fényes képe
Be van oltva barátid szivébe.
Puszta sirod nem jelöli márvány,
Drága emlék nem jelöli azt;
Annálinkáb szebb az ha halálod
Sok szemekből könnyeket fakaszt.
Maradandób emlék szép erényed,
Mindenkihöz nyájas, szende képed.
Eltemettek és elzártak tőlem,
Meg nem látod többé arcomat;
Te valál az ki igaz részvéttel
Megkönnyezted árva sorsomat.
Sírd ki lelkem könnyedet sirjára, -
Rebegj áldást az
elhunyt porára!...
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése