(A korabeli helyesírás megtartásával!)
(…)
…Vitéz János érsek a ki növelője
Volt, most ellensége lett a jó királynak;
Tizenkilenc megye s legtöbb hatalmasok
Tőle hűtlenül mind elpártolának;
S helyette legottan királynak választják
Kázmér lengyel király gyámoltalan fiát. …
…Csattog a hír szárnya Lengyelország földén,
És meghallja Mátyás mi készül ellene:
Csak mosolygja s derült arcán harag nem gyúl,
Tiszta az ő szive s nemes a jelleme.
S a veszélyes szándék elnyomása ellen
nincs rá szüksége hogy büntetésre keljen.
És megindul a had győzelmi babérral
S megérközik gyorsan hona szent földére.
A király szavára Rákos terén megáll
S letelepszik annak hires mezejére.
Elábrándul multja és jelenje fölött
A magas dicsőség, hír és a név közöt…
Ezalatt a királyi fölség szavának
Kemény parancsban zúgnak dörgő hangjai:
„A haza veszélybe forog!” – e jelszóval
Országgyülést hirdet s tanácskozásra hí;
Külön hívja meg a lázadók főbjeit
Külön a hűséges rendeknek többjeit. –
Megdicséri ama lázongó nagyoknak
A mult és jelenben tartós hűségüket;
Törvényes királyuk és a szent hon iránt
Hőn buzgó s lángoló tiszta szerelmüket.
Megígéri nekik hogy bármi veszélyben
Vagyon s személyüket nem hagyja védtelen…
Megdöbben a szív e bizalmas hangokra,
látva benn’ a király szilárd bátorságát.
Kik meghivattak mind mennek a gyűlésre,
Mindegyik titkolja aljas lázadását.
Csak Vitéz az érsek, a pártosok feje
Nem mer megjelenni s üresen áll a helye. …
Rettenetesen küzd a lélekismeret;
A félelem halvány szinében az arcok
Föltünve mindenütt, a szív és a kebel
Lázas fagyában oly láhatók a harcok.
Senkisem hiszi hogy a király kegyelme
A lázadó főkre még ki is terjedne. …(?!)
… Vérpadon a bakó, szeme vad tűzben ég,
Csillámlik a pallos – rémmel ördögileg
Mintha érzené a gyilkos acél-vasat
Halálcsöppet izzad a féktelen ideg…
„A király!” … hangzik ki a vár tereméből,
Mindenki fölriad kínzó gyötrelméből. –
De ujra kitör a félelem nagy árja,
A láz-lepte kebel nem tud lélegzeni;
Reszket a szív-ere, s a kinos öntudat
Szörnyü ítéletet hisz s vár eldörgeni…
De ím!... mi szent csuda!? … a király ajakán
Mosoly ül, s magasztos kegyelem az arcán…
… Mint tavaszi hajnal bájos szép sugára
Oly báj leng a király derült szép homlokán.
(A kegyelmi báj ez, a lélek nagysága
Ilyen,m ikor erőt vesz a boszu harcán.)
S legottan enyelgve tréfás hangon kérdi:
„Melyik fogja Kázmért majd megvendégölni?...”
Sok volt ez! igen sok!... Ördög vagy mi – angyal?
Pokolból a menybe lehet-e eljutni?
Kétségbeesettnek őrülés: jutalom –
A sujtó villámtól el lehet-e futni??
Regeszerü csuda! Habzó vér sem látszik:
A király a pártos ördögökkel játszik.
Oh sok ez, nagyon sok!... a bősz kebel megtört
A vétkes anyag oly durva szőrmezet ölt. …
A pártosok arcán égető tűz lángol
A szégyennek lángja testet lelket párol. …
Néma minden nyelv, csak ámulva bámulnak,
Az elszorult keblek lassanként tágulnak.
Itt-ott lassu morgás; míg egyszerre fölzúg:
„Vitéz az áruló! (a ki nincsen jelen)
Átok a rút főre! a nemzetnek átka!
Gyilkosa legyen ez átok itt e helyen!!” –
És bűnbánva esdő szavakkal igérik:
A királyt s nemzetet soha meg nem sértik…
A lázadók között elől áll Vetési*:
Szemében a hűség sugára tündöklik.
Bal felén Perényi szende merengéssel,
Jobb kezét kinyujtva térden esedezik.
Hát’ mögött Palóci Imre, az aggastyán,
Lehajtja ősz fejét vétke nagy bánatán.
Jobbfelől mellette híres Bánfi Miklós,
S a bosnyák fejedelem fényes díszkardjával:
A dacos Ujhelyi és a fia Lőrinc:
A király kegyelmét csudáló arcával.
Ennek jobb felén a kunok kapitánya, -
(Befont haja lecsüng termetes vállára).
… Mátyás jobján elől erős hadvezére
A porból fölemelt vitéz Kinizsi Pál,
Ki a hadban úgy mint a hűségben első;
Épen helyén van, hogy itt is legelöl áll.
Nyugodt önérzettel tartja buzogányát
Halálfő dísziti zord mellén dolmányát. –
Kinizsi jobján a kalocsai érsek
Égi ihletéssel kezét fölemeli:
Áldásra hűségre fölszáll gondolatja,
S háláját magasztos imájában leli,
Az ország nádora bárdot tart kezébe
S lelkesülve néz a királynak szemébe.
Magyar Balás komoly arccal leghátul áll –
A fekete-sereg győzhetlen vezére;
Ugy látszik haragos, s a kegyelem napja
Legkevesbet sem hat férfias szivére…
A háttérben székely-lovas dandár-vezér,
Alatt a néptömeg kegyelmet s áldást kér.
Fényes trónján Mátyás dicső nagyságában
Büszke önérzete s szellemi fényében
Nemes jellemének árad sugárát
Látja jobján álló népe szerelmében;
Melynek szemében az öröm csilaga ég,
Derengő mint a nap s a homálytalan ég.
Megelégedve most édes gyönyörével
Látván esdő népét – jobját fölemeli,
S mintha mondaná hogy: nézzétek ti gyávák!
A király védőit ezekben fölleli. –
Baljával ezalatt a szégyenülteknek
Bocsánatot int a pártütő feleknek…
… Most örömriadva szétoszlik a népség,
S csönd honol mindenütt mint vihar után van.
Elalszik a pártdüh s a lázadás hangja
Elnémul örökre e belviszály, harcban;
S mint egykor a nemzet virágozik ujra
A boldogság napja viradt föl e honra!
(* A királyi trón bal feléről, mint a Vizkeleti által
rajzolt műlap mutatja. B. K.)
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése