(A korabeli helyesírás megtartásával!)
- Mutatvány a „Székely Kürt”-ből –
Pogány bort a pogány kehelbe!
Egünk derül szemlátomást,
Immár közelg ama dicső nap…
Igyunk reá nagy áldomást.
De ihletéssel érje ajkunk:
Mert szent nekünk e billikom –
Elődeink Aral tavánál
Vért ebből ittak egykoron.
Töltsünk belé piros bort, mostan
Az jelképezze még a vért, -
De hogyha majd ütend az óra:
Ez is hadd folyjon a honért!
Kocintsunk e csaták kelyhével,
Érc-hangja peng, miként a kard:
Hah! e csöngés – még szól az emlék –
Ez lelkesíti a magyart!
Hajrá harcoknak billikomja!
Hajtsuk föl: éljen a vihar!...
És éjen a harc!
Ily kehelyből
Békéért inni ki akar?!
Vért ittak egykor üvegéből:
Éljen tehát a vér! a vér!
- Hogy legaláb kifényesüljön
A rozsdarágta zord acél…
Föl a kehelyt! őstestvéreért
A jászkürtért
kocintsd, emeld:
Éljen Lehelnek harci kürtje –
Mely egy császárt
a porba vert!
Az vért ontott:
ebből vér omlott…
Azt fújjátok meg a síkon,
S majd a csatára lelkesítő
Lángnedvet ád e
billikom!
Hajrá pohár! a székely nemzet
Üdvéért e nagy
áldomás!
Legyen szabad mint azelőtt volt,
Ne is gyötörje már
nyomás.
És lásson… békét!.. Nem! a székely
Harcot szeret,
harcban vidul:
Tehát hadat!...
Nem!... győzödelmet, -
Babért merész
csatáibúl!
- E billikomból
itta a bort
Csaták előtt nagy
Attila –
Midőn világerő
hadával
Nyugot felé megindula.
Mi is kövessük
ősapánkat
Mint hű utódok…
rajta hát!
Üritsük most ki
mindfenékig
A székely nemzet
poharát!
És aztán… hogy majd
mi lesz aztán:
Azt lássa a világ
szeme! –
Él még Hadúr: a
vérboszúnak
S a magyaroknak
istene.
Pogány bort a
pogány kehelybe!
Egünk derül
szemlátomást, -
S ama dicső nap
látszik is már…
Hajrá! igyunk
hadáldomást!!
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése