(A korabeli helyesírás
megtartásával!)
Honnan árad a boru az égre,
Melynek oly szép tiszta volt a kékje?
Hát szivemre a sötét búbánat
Mint mogorva fölleg honnan támadt?
Tenger a szív. Fölzudul dagálya,
Bár mosolygva néz az ég reája,
Önmagában küzködik, csatázik, -
Egy hullámra rögtön jő a másik.
Könnybe lábad bús szemem tört fénye,
nem tudom hogy mért? de sírnom kéne…
Keblem titkos érzetek zajától
Mint viharban az ég arca lángol.
Fogsz-e szívem újra nyugton állni
Szétoszolván néma búd homályi?
Fogsz-e egykor zöngni víg danákat,
Hogyha többé nem borít a bánat?
Hogyne zöngnél?! tán nem tart örökké
A sötét bú mely valóm elönté;
S ha a vésznek szárnya szerterebben –
A madár is akkor zöng legszebben.
Forrás:
Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével
szerkesztve és a magyar írói
segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése