Tiszta, fényes őszi éjen,
Mikor a nap alszik mélyen,
Gondolatokba merülve
Nézek a világos éjbe.
Néma, csendes a természet,
Zaja, gondja elenyészett.
Csak az óra ketyegését
Hallom – ezt a szívverését
Az időnek.
Nézem, nézem a nagy éjet:
Olyan fényes, – mégsem éget.
Mi lehet az a fény? Tán a
Mélyen alvó napnak álma?
De hisz a nap forró lelke
Oly hideget álmodnék-e,
Mint az a fény, az a csillag,
Mely a dérvirágon csillog,
S rezgve reszket?
Nem csillag az, nem is álom,
Mely úgy átfénylik a tájon:
Sárga lomb, hervadt virágok,
Tört remény, kihamvadt vágyak
Bús arcára.
Forrás: internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése