(A korabeli helyesírás megtartásával!)
- november 2-án 1860 –
Mind vándorfölhők tiszta kék fölött
Vonulnak álmak el lelkem! fölötted;
S mint a világ az isten-szem előtt
Terül a mult el szivem! most előtted.
Miként egy agg fehér-fürtös alak,
Mely táp gyanánt most könyjeit fölissza:
Ugy áll a gondolat – Jerémiás
Ki a romokra nézne vissza, vissza.
Itt-ott sok kisded, szende mécsvilág,
Amottan gyászos, tömjénes szövétnek,
És mindenütt csak sírra
tett virág,
És mindenütt csak elhunyt szív és élet.
Köröskörül a gyászoló keserv;
A multnak a jövőbe intő ujja;
A vágy mely rabbilincsét tépi
szét,
S vadult rialmát a szivekbe fújja!
De ím – hangjára minden éledez;
Mozogni kezdenek a síri hantok –
A porhadt holt föltámad, ébredez,
És zöngnek, csöngnek győzödelmi hangok.
Az eltemetett, a félholt remény,
Világosan sírja fölé borulva
Ezer világgal a jövőbe int
Büszkén mutatva az átküzdött multra.
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése