Eördögh Ernő: Armanarich

(A korabeli helyesírás megtartásával!)

I.

’Hontalan meghalni

Volna hát végzetem?...

Oh én ezt a földet

Mondhatlan szeretem!

Mint csillag a menyről

Le nem kivánkozik,

Innét nem vágyom, bár

Trónom ingadozik.

E földön születtem

Meghalni itt fogok;

Tündérhonban mások

Lehetnek boldogok:

De szivem’ e hontól

A mellyel összeforrt

El nem választhatja

A szilaj hunn-csoport!’-

II.

„Föl király, az égre!

Hazád elveszve már,

Néped széjjelsz7órva…

A hunn pusztítva jár.

Hol bölcsőd rengett, a

Földön nincsen helyed,

Birtokod nincs többé,

Fuss – mentsd meg éltedet!”

Igy a hirnök; s köny rezg

A királynak szemén:

’E honból megszökni?!...

Ah, nem futok, nem én!

Hazámmal halok meg!...’

S megnyitván szíverét:

A hon – mire vágyott –

Megadá nyughelyét.

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.