A korabeli helyesírás
megtartásával!
Oly forrón szeretlek, hogy szivem belétörik talán
Te szenvedésben, te rabbilincsen is dicső hazám!
És ha Zrínyi volnék, a hős, ki vérét ontá érted,
Fölkelnék s csatáidon ujra kiontnám véremet. –
Volnék nap: fölhevítném szivét hősi nemzetednek,
Hogy miként őrjöngő szeszélye a vadult szeleknek,
S mint féket nem tűrő, medre ellen lázadó elem
Törnék belőle a lenyügzött, a rab honszerelem;
Melyben majdan legfényesb, legdicsőb gyöngyünk rejlenék,
A szabadság kagylójában termő régi dicsőség. –
Villám ha volnék: fölgyujtanám bátorságod éjjét,
Hogy öt világrész lássa fényét, lássa tündöklését;
S mint vészes századoknak egybegyült villámát fényét
(…)
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése