Vadona János: Népmonda

(A korabeli helyesírás megtartásával!)

Kósza hír száll Veszprém körül

Minek a nép úgy nem örül,

(…)

Végre a hír megvalósul,

A törökség elényomul:

Innét-onnét egy-két spahi

Sinán basa katonái;

Végre a vezér is

Magát megmutatja

Palota vár előtt

Szakad meg az utja.

Mivel épen nyitva leli

Az őrséget kikergeti;

Otthonosan érzi magát

Nem mondhatja semmi baját:

Maga mint egy kényúr

Zsarolja a tájat; - -

És rabolni küldi

Ki a katonákat.

Egy nap többet talált inni –

Bort – a minek nem szok hinni

Sok a ki még nem ismeri –

Megártott neki a szeszi.

Összejárta a vár

Nem ismert termeit;

Kísértve a vár-úr

Viselt fegyvereit;

Itten látta hős Ujlaky

Képét a falon lógani;

Neki esett az emléknek

És döfést adott a képnek;

Következő reggel

Csak hülten találta

(…) basáját a vár

(…) katonasága.

(…)

Egyszer csak jött Eszterházy

A várat rögtön megszállni;

A kontyosok meglepettek

S a táborba futárt küldtek.

Ajakán ily kérdés

Hangzott magyarokhoz:

’Tudni jöttem, hogy mi-

Nálunk mit akartok?!’

„Hát bevenni ezt a helyet!” –

A töröknek több se kellett,

Nagylelkűleg oda szólja:

’Noha nektek itt a kulcsa;

Csak mehessünk – mért nem

Szóltatok már eléb,

Mit rontjátok haszon

Nélkül a keritést?...

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.