Malvina: Néma fájdalom

(A korabeli helyesírás megtartásával!)

Vad szirtnek zúgja el a patak bánatát

Midőn zivatarok nyugalmát elrablák,

S az árva görlice nyögdécsel szüntelen

Ha élte párjától elválni kéntelen;

A költő bánata dalokba ömlik át,

Bús lantján zöngi el a lánynak búdalát,

És rémes viszhangu ezer halált sivít

A káros ölyv, szivén ha megvéröztetik;

S enyhítő könyre lel a sajgó fájdalom,

De hajh soha nem lel enyhére bánatom;

Mert néma s hangtalan e halovány ajak,

Nem zúgja el baját, miként a bércpatak;

És nem nyögheti el mint árva görlice

Melyet párjától foszt kegyetlen végzete.

Lantom megpönditném, de ez is hasztalan:

Mert úgy miként magam, lantom is hangtalan;

S bár inkáb fáj sebem, mint az, mit hord szivén

A káros ölyv, mint ő föl nem sivítok én; -

Oly hideg a mosoly merevült ajkimon,

Hogy tőle elfagy a köny pilláimon.

Úgy tűröm kinomat mint vadsziklán a kő,

Míg úgy legördülök,m iként legördül ő;

S ha ott fekszem alant a hideg nyoszolyán

A sírkert árnyiban, s körülvesz a magány,

S borongó éjelen szellő sohajtozik

Siromon egyedül s csak eső könyezik, -

Ha szól az estharang az árva lelkekért

S nem érettem ima mint más elhunytakért,

Ha nem lesz kedves hang mely sohajtsa nevem,

Hogy hideg álmiból lelkem fölérezzen,

Mit akor érzendek: a lelki fájdalom,

Az is néma leend miként a sirhalom:

S így tengerkinomat te sem értended meg,

Azért isten veled! örökre elmegyek –

Vedd végső búcsuját s feledd örökre őt:

Az éjnek vándorát, a némán szenvedőt –

Mert elzárt ajakin egy átok sulya nyom,

S ez átkok átka: a néma fájdalom!

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.