(A korabeli helyesírás
megtartásával!)
(Steidl J. G. után)
Kunyhója előtt föld szegény fia
A holdra pillantva áll merőn:
Föl a királyi palotára néz
Fájos érzet keblét fogja hőn.
’Oh volnék király bár egy-éjre csak
Hogy használnám föl én hatalmam!
Járnék el házról házra angyalként
Áldatva mindmerre uralmam.
Hogy fénylenék a reggen minden szem
A naphoz mely kéjre kelté föl!
Bámul egymásra sok szerencsefi:
„Csak angyal” – mond – „ki így jár és köl.”
Palotájából merően néz föl
Csillag-égen ahol fény-dagály…
Néz le a szegény pór kunyhója hol
Fehérlik – a hatalmas király:
Sohajt, magába szól: „Lehetnék bár
Egy éjre csak pór, szegény paraszt,
Cserébe fényes dús hatalmamért
Kegyem: tudnám osztogatni azt!
Néznék belé ön-szivem mélyibe
Nyiltan mint még soha nem hallám;
Ezer kéz mit nem teljesit nekem
Egy északán magam nyerném ám…”
Igy nézik mindketten – fönn a király
S len föld fia – a csillag menetét,
És idegen szerencsét álmodva
Hunyja be mindkettő sovár szemét.
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése