(A korabeli helyesírás
megtartásával!)
Miként a csermely, melynek árja
Himes réten végig halad,
éltetve és hüsitve utján
A szomjazó virágokat:
Meg nem állva, meg sem pihenve
Minden nyomán áldás terem,
Szegényt gazdagot részesítve
Egyként jótéteményiben.
S hogy fölmerülni látja benne
A gráciáknak tükörét,
Oly hiven tisztán ábrázolja
A lánynak bájit, termetét;
Nyomán minden pillantatának
Egy-egy kéklő emlény virit,
Hű képével a lány szemének
Ékítve föl zöld partjait.
Folyóvá érve a patakcsa
Habja zajosab létre kél,
Himes ábrándoknak helyébe
Már komolyab valót cserél,
És jő a sajkás, jön a révész
Tükrén hullámos utat nyit.
Míg keble nyugodt, gyermekkéz is
Kormányozhatja habjait.
Míg szabadon követve utját
Nem tartja vissza semmi gát
Addig szelid bárányként adja
Meg a szilaj elem magát; -
De ha korlátozni akarják
Utjában a szabad folyót:
Nincs oly erő mely megfékezné
A már kiáradt tombolót.
Fölvetve a víznek szinére
Gyimot, gyomot, undok sarat,
Minden mi oly mélyen feküdt a
Fenéketlen örvény alatt;
Kilép szűk partjai közül a
Bőszült, a fölzavart vizár,
S zavarban dús prédára lel a
Hullát leső halászmadár!
Aként halad eszmék virányin
A kor törekvő szelleme,
Siker követi minden léptét
és áldás jár nyomban vele.
Előre-halad, s ha haladása
Gátra, korlátra nem lele,
Szelid árjának könyen adhat
Irányt országlár bölcs keze, -
Ki veszve van, ha megkísérté
Elnyomni a kor szellemét.
Erő mit ér, midőn a szellem
Sulyos láncát rombolja szét?...
S a rabláncnak foszlányiból, mit
A zsarnok kéz reá füze,
Készíti mentő fegyverét, mely
Önkény uralmát dönti le.
Mert pusztitó bősz lávaként, mely
Földnek gyomrábol kirohan,
Kiméletet nem ismerő a
Fölzaklatott eszmeroham.
Meggyőződésnek érckarával
Ha küzd szabadság szelleme:
Nincs hatalom, nincsen erő, mely
Síkra szállhatna ellene.
Pokloknak minden cselszövénye
Bár talpra kél, harcolni száll;
Az ármányoknak mérges gyilka
Csúszva utat szívhez talál;
S az álnokságnak fegyverével
Legyőzetve, bár sírba száll.
Föltámad a sírnak mélyiből
Is ez ijesztő rémkirály.
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése