(A korabeli helyesírás
megtartásával!)
Elhagyatva mindenkitől
Utra kelt az árvagyermek;
Hová anyját kikísérte,
Végbúcsut mond a – sírkertnek.
Ott nyugszanak a jó szülők
Egymás mellett békességben:
- Megy az árván hagyott fiu
Az éhséggel nagy küzdésben.
Gyönge még, hogy fegyvert fogjon
Védelmére a hazának;
Gyönge arra hogy szolgáljon
Böcsülettel gazdájának…
S befogadni ki akarná
Dologtalan henyélőnek?!
„Takarodj el házam elől!”
Szegénykéhez így beszélnek. –
Megy továb az árva gyermek
Nyakában lóg tarisznyája
Egy darab „szánalom-adta” –
Kenyér van benn s bibliája.
Meg-megáll és könnyes szemmel
Néz vissza az eltünt tájra…
S alig veszi észre, hogy egy
Deli lovag néz le rája.
„Ki fia vagy, honnan jöttél –
És hová mégy szegény gyermek?
- Így szólitá a szép lovag, -
Ülj le, beszélj és pihenj meg!”
És a fiu bátorságot
Látszott venni e szép szókra;
És élete történetét
Elmondá úgy miként tudta.
„S tanulni volna-e kedved?”
- Kérdi továb a levente; -
Nem tud szólni könyjeitől,
De fejével „igen”-t inte.
S némán, csöndes zokogással
Nyúl belé a tarisznyába
És kihúzza a kis könyvet
Melyet atyja írt számára…
És a király- mert hiszen mért
Titkolnám el továbra?! –
Mátyás volt a deli lovag,
Magyarhon dicső királya –
Megszánta a kis anyátlant,
És fölhozatta Budára:
S évek mulva – hogy ha élne –
Anyja sem ismerne rája.
(…)
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése