Halázs Dezső: Álomlátás

(A korabeli helyesírás megtartásával!)

Ha visszatérek s buzgó áhitattal

Az isten háza magába fogad;

S lelkem az urnak elejébe szárnyal

Hozzá vivén hálás fohászomat:

Nem lesz-e majd az álomkép valóság,

Az imádságból nem lesz-e kacaj? –

Mit mond jövőmről, édes, a te jós szád?

Lesujt-e engem vagy megvigasztal?!

… Mi volt az álom a mit emlegettem?

Elmondom édes szóról szóra ím:

A szabadságnak csatáiba mentem

S győztünk a zsarnok szolga-hadain.

A háboru zajából visszatérten

Csöndes lakodban hűlt helyed lelém;

Meghökkenék a szörnyü sejteményen,

És elbódultan tova mentem én.

Imaházunknak orgonája zöngött,

Ugy meghatott a szentölt zöngemény;

Szivem nehéz lőn, arcom szinte égett

Az öntudatnak fájó érzetén:

Nem adtam hálát még a jó istennek

Ki a csatákat megosztá velünk;

És a magyar nép többé nem is szenved,

Szabaddá lőn – láncot nem csörgetünk!

Imaházunknak küszöbére léptem,

Az orgonának hangja néma lőn.

Kulcsolt kezekkel imába mélyedten

Jelen valék a gyászos esküvőn.

Szemem káprázott, - reszketett a föld is

Midőn szerelmi esküt esküvél;

Mert hát te voltál, oh nagy isten őrizz! –

És én – őrült levék ez eskünél…

És mit tevék? Oh mi iszonyu volt az!

Elővevém a rózsaszálakat –

Talán ezt is a mit most nékem nyujtasz –

És megzavartam vídám nászodat:

Röhögve mentem reszkető férjedhez

És rád mutatva ezt mondám neki:

„Hah, hah! te bolond, szeret téged ez?

Nem azt ragyogják csillagszemei!

Engem szeret! Azt mondják e virágok,

Sokszor kérdeztem értem nyelvöket…

Nézd, nézd, fejedre hull az égő átok…

Az isten átka! - - Ő engem követ!”

És megragadtam kezedet, vonálak,

A férj gúnyolt és vinni engedett, -

- Ám vége lőn e rémes álmodásnak

És visszanyertem eszméletemet…

De ha megtérek s buzgó áhitattal

Az isten-háza magába fogad

S lelkem az úrnak elejébe szárnyal

Hozzávivén hálás fohászomat:

Nem lesz-e majd az álomkép valóság

Imádságomból nem lesz-e kacaj?...

Mit mond jövőmről, édes, a te jós szád?

Nem felejtesz-e engem el hamar?!

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.