Gáal Gyula: Egy kép 1848-ból

(A korabeli helyesírás megtartásával!)

Foly a harc, rémség nézni is;

Halálhörgés mindenfelé

Hány sohaj s lélek röppen itt

Minden percben az ég felé.

Kéz kéz ellen, kard kard ellen

Vínak rémséges harcokat;

A legsűrüb tömeg közé

Irányozzák az ágyukat.

Dőrgés – utána füstfölleg

Boritja el a láthatárt;

A füst közt itt-ott látni csak

Egy-egy fáradhatlan csatárt.

Magas barna ifju harcol

Egy zászlóalj job szárnyánál;

Oly hősies, oly deli ő,

Egy égő ház világánál.

Lépésről lépésre halad

Egy-egy ellent áldozva föl;

Körülte már sok ellenfél

Örök-nyugágyát lelte föl.

Kifogyhatlan a harci tüz

Mi hős szivét lelkesiti;

Kifogyhatlan az ellen is

Mi a vitézt körülveszi.

Ötön-hatan rohannak rá

Kudarcot vallva mindannyin;

Miként ha hősünket a had –

Isten hordná bűvös szárnyin.

A szent céltól lelkesedve

Veszélynek bátran szembe néz:

„Isten akkor adj csak halált

Ha kifáradt majdan e kéz!”

Eként monda rövid imát

Éltét a honért áldozó:

„A legkisseb ingadozás

Legyen reám halálthozó!”

De ím’ alig mondá ezt ki

A közeli dombra tekint

Egy túlvilági bájalak

Feléje esdekelve int.

„Nagy ég! mi ez, oh istenem!?

Álom avagy való, az ott -?”

S az első összecsapásnál

Az ifju már ingadozott.

„Oh ég! szerette nőm amott!

Hagyjál élnem még istenem,

Még élnem kell mert gyermekem

S nőmhöz van kötve életem…”

És küzdve a honszeretet

Babérthozó diadalát

Mely díszíti a hősöknek

Temetőben körösztfáját.

És küzdve az apa és férj

Övéiért a halállal –

Sebeket kapott de ő már

Nem is gondol fájdalmival.

Vére foly, de ő nem érzi

Már fogy a férfias erő:

Megzsibbadtak már tagjai

De ő kiált: „elő! elő!”…

Ágyu-dörgés – egy sikoltás

S egy haldokló vég-hörgése,

A többit elnyelte a harc –

Lárma – s az ágyuk dörgése.

**

Pestnek utcáin hangosan

Rongyos gyermek kiáltozik:

„Oh adjatok egy krajcárkát:

Elvesztettem apát anyát;

Apám csatában elesett;

Anyácskám szive megrepedt:

Meghaltak ők a hazáért

Árvájuk esd egy krajcárért!”…

--

S a lelkeseknek szemei

A részvét könnyivel telvék. –

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.