(A korabeli helyesírás megtartásával!)
Zöngjön a dal, zöngjön
Szomoruan, vígan!
Csak az a mi dalunk
Ha bús után víg van.
Az ég is elborúl
Kisírja jól magát;
Aztán a vidéket
Szebben ragyogja át!...
Dalunk is elborul,
Ugy megsír, megzokog…
Mígnem rá a kedély
Szép szivárványa fut; -
Dalunkban a bús a
Mult időt siratja;
A víg a reménynek
Mosolygó magzatja. –
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése