(A korabeli helyesírás
megtartásával!)
Kit szeretek? kiért forong szivemben
A költészet, a gyöngéd méla dal?
Kihöz beszélek forró képzetimben
Ha ábrándjába lelkem belehal?
Te vagy az oh magyar hazám leánya,
Te lelki nagyság, milliókban egy,
Szent eszmeképed imáim bálványa;
Hányszor öleltem szellemtermeted?
Hányszor gyultam rajongó érzelemre
Elemezvén e szép szót: „honleány”;
Ragyogó arcok szálltak látkörömbe,
Őszinte lelkek hangját hallgatám.
Szeretlek titeket hazám leányi,
Lelkem mindnyájotokat átkarol.
A természet – habár tarkák virági –
Egy nagy egész szépségben összefoly:
Ily egész szépség hazám nővilága,
Szellemben egy: nemes s igaz magyar!
Lelkem szerelme mint ég borul rája,
S gyöngyharmattá lesz ajkomon a dal.
Oh nyíljatok ti bájoló virágok,
Nyíljatok a nemzet hű kebelén;
Legyen örök tavasza a hazának
Általok; - azért könyörgök én. –
Hisz oly szép a lelkesedő tekintet,
Mely szemetekből csillagként ragyog!
Tettekre gyujtja férfi kebleinket,
És megjutalmaz egy mosolyotok.
Törüljétek le férfi könyjeinket
Fehér kezeitekkel, angyalok! –
Ha ránk rohan e század nagy fájdalma,
S szivünk a csüggedés közt tántorog.
S te isten éltesd szende hölgyeinket,
Derítsd örömre arcuk hajnalát;
S lelki szépségük virág-özönével
Ültesd be végig a magyar hazát!...
Szerelmem tárgya, hazám nővilága!
Örömérzés közt csüng rajtad szemem.
És annyi szépség és erény láttára
Hogy magyar vagyok, büszkén érezem! –
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése