2015. aug. 23.

Szél Farkas: Dobó István (1552)




(A korabeli helyesírás megtartásával!)

- Regés ének –

„Fegyvert s vitézt éneklek…”
Zrínyi

I.
Zúg az álgyu, megy az ellen
Dobó vezér vára ellen…

Achmet vitéz; erős népe!...
Vajh! ki állhat majd elébe? - -
„Az egri vár enyim már ma!”
- - - S kontyos követ megy a várba.

II.
Megnépesül a várterem,
A kisded had ím ott terem…
Ott jőnek a vitéz apák…
Mellettük a derék anyák…
Jőnek aztán honleányok –
Mindmegannyi szép virágok!...
„Hatalmas úr, vitéz Achmet” –
Szólal meg a török követ –
„Küldött engem tihozzátok:
A várat hogy föladjátok,
Vagy meghaltok kínhalállal…
Nem jó játszni a basával…!”

Hallja Dobó, hallja népe,
Mindnyájának forr a vére…
„”Esküszünk a mindenségre:
Hogy nem jutunk török kézre!
Ha kell nektek Egervára
Csak törökvér annak ára!!””
„Téged pedig te hírmadár!
nem süt többé a napsugár:
Nehéz láncon börtönödbe’
Gondolkozhatsz majd felőle!”

III.
„E hon láthatára ködbe van borulva,
Véressé vált már az ősz Dunának habja!...
Tarka délibábját az áldott alföldnek
Eltakarták tőlünk török-tatár sergek!
A végtelen puszta, a végetlen róna
Mintha csupa pogány török-sereg vóna…
Merre fordul a szem egyebet nem láthat:
Harckészülést, és sok cifra sátrat.

Dölyfös nagy-úr, török szultán azt kívánja:
Övé legyen e föld: magyarok hazája.
- E négyes folyó-víz, három-bérces haza
Csak a magyart, csak ezt a népet uralja…
Más nép itt nem él meg, más itten nem élhet;
Ez a föld örökre a magyaroké lett!...
Törökök-tatárok fényes padisáhja:
Mostan nem teljesül kebled kivánsága. - -

Magyar nép érzi: mi e szent szó: ’haza’
Ha azért meg kell is vérben hajolni!
S teneked nem adja oly könnyen hazáját:
Meg kell eléb érned mindnyájunk halálát!...
Istenemre mondom! én-sergem nem gyáva,
És nyakában nem lesz soha török járma!
Kevesen vagyunk bár, - isten úgy akarta! –
Fiaim! Mecskey! most föl a falakra!!”

IV.
Dörg az ágyú; vitéz Achmet
Szünet nélkül lövöldöztet.
Jön a jancsár nagy lábtókkal; -
Hiába jő: kudarcot vall;
Hiába küzd török hada:
A magyar készen fogadja.

Hol a golyó legjobban hull,
Hol a csata borzasztón dúl:
Ott van Dobó hős alakja,
Villámként jár fényes kardja.
…Ime! ott küzd egy vitézzel,
Szép ümögjén vér foly széjjel…
A töröknek piros vére,
Magyar vitéz legszeb bére! –
Átcsöng a harcon is szava…
Egész sereg ő egy-maga!
Parancsot oszt, vigyáz, biztat,
Sebesültnek ő nyújt vigaszt.
Csapást fogad és ád vissza,…
Dübörög belé a pajzsa!...
… Ott küzd a nő férje mellett,
Kit elhágy a véglehellet.
„Én hitvesem, szerelmesem,
Megboszuland gyönge kezem!”…

(…) kardját fölragadja
(…) sujt a föllépő tarra.
(…) Ott ví a szerelmes mátka…
(…) hangzik átka:
(…) isten! bosszuálló!
(…) védje meg őt a megváltó…
(…) meg azt, ki lelőtte
(…)a kézt, mel célba vette!
(…) zsarnok pogány, kopasz török,
(…) –fájdalmad legyen örök…!”
… Oh mily szép volt szeme-szája,
(…) most is a kezébe,
(…) ide az enyémbe!...”

„Jegyesemért!” szól – és suhint,
„Testvéremért!” – és vág megint;
„Szép hazámért!” – és a török
Pajzsán a kard ketté-törött;
Az egri leány hős-halála
Reménysúgár lett a várra.

„Ne jöjj ide, ne jöjj Achmet!”
Szól Mecskey a sánc mellett:
Itt nem ember, itt nő harcol,
(…) ti ezen harcból!”

(…) S az ellenség visszaverve
(…) távozott szégyenszemre!...

V.
Mennyi kincsek, mennyi zsákmány
(…) hagyva a török után!
Ágyu, zászló, hadi-sátor…
Ott maradt az egész tábor!
Hadi-fogoly bégek, basák
Dobó hírét szaporiták.
Kevés népe a töröknek
Haza került – hírvivőnek…
Hogy megmondja odahaza
Vitéz basa – Achmet maga:
Hogy mit tudott Eger vára,
Eger-vára kapitánya!...
Hogy elmondja a kudarcot,
A számtalan vesztett harcot:
S dicsőitse azon nőköt,
Kik megverték a törököt!...

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése