(A korabeli helyesírás
megtartásával!)
- Regés ének –
„Fegyvert s vitézt
éneklek…”
Zrínyi
I.
Zúg az álgyu, megy az ellen
Dobó vezér vára ellen…
Achmet vitéz; erős népe!...
Vajh! ki állhat majd elébe? - -
„Az egri vár enyim már ma!”
- - - S kontyos követ megy a várba.
II.
Megnépesül a várterem,
A kisded had ím ott terem…
Ott jőnek a vitéz apák…
Mellettük a derék anyák…
Jőnek aztán honleányok –
Mindmegannyi szép virágok!...
„Hatalmas úr, vitéz Achmet” –
Szólal meg a török követ –
„Küldött engem tihozzátok:
A várat hogy föladjátok,
Vagy meghaltok kínhalállal…
Nem jó játszni a basával…!”
Hallja Dobó, hallja népe,
Mindnyájának forr a vére…
„”Esküszünk a mindenségre:
Hogy nem jutunk török kézre!
Ha kell nektek Egervára
Csak törökvér annak ára!!””
„Téged pedig te
hírmadár!
nem süt többé a
napsugár:
Nehéz láncon
börtönödbe’
Gondolkozhatsz majd
felőle!”
III.
„E hon láthatára
ködbe van borulva,
Véressé vált már az
ősz Dunának habja!...
Tarka délibábját az
áldott alföldnek
Eltakarták tőlünk
török-tatár sergek!
A végtelen puszta,
a végetlen róna
Mintha csupa pogány
török-sereg vóna…
Merre fordul a szem
egyebet nem láthat:
Harckészülést, és
sok cifra sátrat.
Dölyfös nagy-úr,
török szultán azt kívánja:
Övé legyen e föld:
magyarok hazája.
- E négyes
folyó-víz, három-bérces haza
Csak a magyart,
csak ezt a népet uralja…
Más nép itt nem él
meg, más itten nem élhet;
Ez a föld örökre a
magyaroké lett!...
Törökök-tatárok
fényes padisáhja:
Mostan nem teljesül
kebled kivánsága. - -
Magyar nép érzi: mi
e szent szó: ’haza’
Ha azért meg kell
is vérben hajolni!
S teneked nem adja
oly könnyen hazáját:
Meg kell eléb érned
mindnyájunk halálát!...
Istenemre mondom!
én-sergem nem gyáva,
És nyakában nem
lesz soha török járma!
Kevesen vagyunk
bár, - isten úgy akarta! –
Fiaim! Mecskey! most föl a falakra!!”
IV.
Dörg az ágyú; vitéz
Achmet
Szünet nélkül
lövöldöztet.
Jön a jancsár nagy
lábtókkal; -
Hiába jő: kudarcot
vall;
Hiába küzd török hada:
A magyar készen fogadja.
Hol a golyó legjobban hull,
Hol a csata borzasztón dúl:
Ott van Dobó hős
alakja,
Villámként jár fényes kardja.
…Ime! ott küzd egy vitézzel,
Szép ümögjén vér foly széjjel…
A töröknek piros vére,
Magyar vitéz legszeb bére! –
Átcsöng a harcon is szava…
Egész sereg ő egy-maga!
Parancsot oszt, vigyáz, biztat,
Sebesültnek ő nyújt vigaszt.
Csapást fogad és ád vissza,…
Dübörög belé a pajzsa!...
… Ott küzd a nő férje mellett,
Kit elhágy a véglehellet.
„Én hitvesem, szerelmesem,
Megboszuland gyönge kezem!”…
(…) kardját
fölragadja
(…) sujt a föllépő
tarra.
(…) Ott ví a
szerelmes mátka…
(…) hangzik átka:
(…) isten!
bosszuálló!
(…) védje meg őt a
megváltó…
(…) meg azt, ki
lelőtte
(…)a kézt, mel célba
vette!
(…) zsarnok pogány,
kopasz török,
(…) –fájdalmad
legyen örök…!”
… Oh mily szép volt
szeme-szája,
(…) most is a
kezébe,
(…) ide az
enyémbe!...”
„Jegyesemért!” szól
– és suhint,
„Testvéremért!” –
és vág megint;
„Szép hazámért!” –
és a török
Pajzsán a kard
ketté-törött;
Az egri leány
hős-halála
Reménysúgár lett a
várra.
„Ne jöjj ide, ne
jöjj Achmet!”
Szól Mecskey a sánc
mellett:
Itt nem ember, itt
nő harcol,
(…) ti ezen
harcból!”
(…) S az ellenség
visszaverve
(…) távozott
szégyenszemre!...
V.
Mennyi kincsek,
mennyi zsákmány
(…) hagyva a török
után!
Ágyu, zászló,
hadi-sátor…
Ott maradt az egész
tábor!
Hadi-fogoly bégek,
basák
Dobó hírét
szaporiták.
Kevés népe a
töröknek
Haza került –
hírvivőnek…
Hogy megmondja
odahaza
Vitéz basa – Achmet maga:
Hogy mit tudott Eger vára,
Eger-vára kapitánya!...
Hogy elmondja a
kudarcot,
A számtalan
vesztett harcot:
S dicsőitse azon nőköt,
Kik megverték a törököt!...
Forrás: Szines
könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és
a magyar írói segélyegylet alaptőkéje
gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina
úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése