Fatima: Villmers Rezsőhöz!

(A korabeli helyesírás megtartásával!)

Köszöntlek hirhedett zenésze

Ez óriás világnak!

Köszöntlek méltó büszkesége

Egy boldogab hazának!

Játékod tomboló viharok

Bűvös elaltatója;

És dicsőséged tengereknek

Vad áradó dagálya.

Ha te zöngsz: legyen északa bár,

A nap hévvel tör elé;

Hivén hogy az ébredő hajnal

A pacsirtát zöngeté.

És legyen bár rideg tél ha te

Zöngöd érzeményidet:

Fölébred a megdermedett, az

Álmodozó természet.

Föl a jeget a füvek törik

És szelid kis ibolyák;

Hallani vélvén az erdőknek

Föllengező dalnokát.

Hangbűvész! ki a havasokat

Is érzeni tanitod

És len a sírban a porhadót

Is vágyokra csábitod:

Zöngj dalt nekünk, de daloddal ne

Rázd föl a szunnyadó gyászt,

Ne rázd föl sírjából, halállal

Vakmerőn ki szembeszállt.

Jobb hazáról álmodozni hadd

Bűvész a harcfiakat;

Szzégyen és düh pirja futná át

Elporhadt csontjaikat.

Ne hadd szégyent aratni ott, hol

Dicsőséget ültettek

És meghalva a hazáért, egy

Szebb jövőt reméltenek.

Zöngj! oh hangok nagy királya!

Csatadalt, vad riadót,

Viharzó bűvös ujiddal zöngd

A Rákócy-indulót!!!

Zöngd úgy, hogy lázadva járja

Budának büszke falát;

S fölvillanyozva rezgje át a

Kárpátok ormozatát.

Ugy: hogy harsogva viszhangozzék

És kelettől nyugotig

Mérges villámként törje föl a

Gyávaságnak láncait.

Hurjaidról haragvó fölhők

Vad menydörgése szóljon,

Mely aggot ifjat büszkén győzni

Vagy dicsőn halni hivjon.

De ha e nemzet mely tűrni tud

Meghalni tán nem merne

S a szolgaság elölte volna

A bátorságot benne:

Akkor oh akor fölötte nap

Az éjet föl ne váltsa;

Hogy a világ szégyenét és rút

Gyalázatát ne lássa.

Akor háborítsd föl a Dunát

Hogy medréből kilépjen

S óriás temetőként terüljön

El a gyáva nemzeten…

Oh vagy nem, ne úgy! én ki tudtam

Hőn imádni a dicsőt,

Keservében és bánatában

Nem tudom megvetni őt.

Szégyenláncon is hőn szeretem

A nemzetet és hazát;

És vérző szívvel megbocsátom

Szégyenét, gyalázatát.

De zöngj s harsány daloddal rázd föl

S hívd ki harcra Attilát,

Hogy harc-zenédtől lelkesítve

Nyerje vissza Hunniát!!!

Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a  magyar írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.