(A korabeli helyesírás megtartásával!)
Köszöntlek hirhedett zenésze
Ez óriás világnak!
Köszöntlek méltó büszkesége
Egy boldogab hazának!
Játékod tomboló viharok
Bűvös elaltatója;
És dicsőséged tengereknek
Vad áradó dagálya.
Ha te zöngsz: legyen északa bár,
A nap hévvel tör elé;
Hivén hogy az ébredő hajnal
A pacsirtát zöngeté.
És legyen bár rideg tél ha te
Zöngöd érzeményidet:
Fölébred a megdermedett, az
Álmodozó természet.
Föl a jeget a füvek törik
És szelid kis ibolyák;
Hallani vélvén az erdőknek
Föllengező dalnokát.
Hangbűvész! ki a havasokat
Is érzeni tanitod
És len a sírban a porhadót
Is vágyokra csábitod:
Zöngj dalt nekünk, de daloddal ne
Rázd föl a szunnyadó gyászt,
Ne rázd föl sírjából, halállal
Vakmerőn ki szembeszállt.
Jobb hazáról álmodozni hadd
Bűvész a harcfiakat;
Szzégyen és düh pirja futná át
Elporhadt csontjaikat.
Ne hadd szégyent aratni ott, hol
Dicsőséget ültettek
És meghalva a hazáért, egy
Szebb jövőt reméltenek.
Zöngj! oh hangok nagy királya!
Csatadalt, vad riadót,
Viharzó bűvös ujiddal zöngd
A Rákócy-indulót!!!
Zöngd úgy, hogy lázadva járja
Budának büszke falát;
S fölvillanyozva rezgje át a
Kárpátok ormozatát.
Ugy: hogy harsogva viszhangozzék
És kelettől nyugotig
Mérges villámként törje föl a
Gyávaságnak láncait.
Hurjaidról haragvó fölhők
Vad menydörgése szóljon,
Mely aggot ifjat büszkén győzni
Vagy dicsőn halni hivjon.
De ha e nemzet mely tűrni tud
Meghalni tán nem merne
S a szolgaság elölte volna
A bátorságot benne:
Akkor oh akor fölötte nap
Az éjet föl ne váltsa;
Hogy a világ szégyenét és rút
Gyalázatát ne lássa.
Akor háborítsd föl a Dunát
Hogy medréből kilépjen
S óriás temetőként terüljön
El a gyáva nemzeten…
Oh vagy nem, ne úgy! én ki tudtam
Hőn imádni a dicsőt,
Keservében és bánatában
Nem tudom megvetni őt.
Szégyenláncon is hőn szeretem
A nemzetet és hazát;
És vérző szívvel megbocsátom
Szégyenét, gyalázatát.
De zöngj s harsány daloddal rázd föl
S hívd ki harcra Attilát,
Hogy harc-zenédtől lelkesítve
Nyerje vissza Hunniát!!!
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése