(A korabeli helyesírás meghagyásával!)
Nem látjátok fönn az égen
Azt a fényes reménysugárt?
Nem látjátok pirosabnak
Köröskörül a láthatárt?...
A merre a vészfölleg van,
Nyugot felé tekintsetek;
Piros az ég, vér folyik ott:
Reméljetek, reméljetek!
Ősidőktől mostanáig
Mindig csorbult a kard éle;
E földön, e drága földön
Mindig folyt a magyar vére.
Fölvillámlik ujra a kard,
Meghozza most joblétetek,
Villám rázza meg az eget:
Reméljetek, reméljetek!
Elég volt már a szenvedés
Elég a koldusos nyomor;
Hajnalcsillag van az égen
És közel a halotti
tor.
Ha bármilyen nagy
lesz a vész,
Ti kétségbe ne
essetek:
Tekintsetek az égre
föl,
Reméljetek, reméljetek!
Az, a ki ottan fönn
lakik:
Magyarok élő istene,
Nem engedi, hogy e
nemzet
Életét búban élje
le.
Nem engedi továb a
kínt
S letörli
könyjeiteket;
Áldását küldi e
honra:
Reméljetek,
reméljetek!
Nézzétek: a
sziklaszálnak
Mint inognak meg
szirmai;
Eljön az idő amikor
A mélységbe fog
hullani.
Eljön az idő s
közel van;
Erőseb legyen
hitetek:
Továb ez így nem
maradhat,
Reméljetek, reméljetek!
Csak kitartás s
közös erő
Egyetértés s
vasakarat
Az, mi képes
ledönteni
A dacoló
sziklafalat.
Erős légy hát te
nemzetem!
Honfiak, ne csüggedjetek!
Utósó lehelletkor is
Reméljetek, reméljetek! –
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése