(A korabeli helyesírás megtartásával!)
Népesül a holtak csöndes birodalma
Apró fények gyúlnak ki a sirok ormán
Keresztjükre egy-egy gyászos alak borul
Csöndesen zokogván…
- Hát én hová menjek sötét bánatommal, -
Szememben reszkető könnyem hová sírjam?
Vajjon hol nyugszik az én kedves halottam –
Melyik csöndes sírban,…
Nekem olyan kedves neved hivogatva
A temetőkertben hasztalan bolyongok.
Nem felelnek hívó, kérdő szavaimra
A néma sírdombok…
Istenem, istenem mért büntetsz így engem,
Isten fölséged ellen mit vétettem vajjon
Hogy – kit
úgy szerettem – édesatyám sírját
Tudnom se szabadjon?!
Boldogtalanná tett ez a tudat engem –
Irigylem sorsát a suttogó szellőnek:
Ő megcsókolja a virágokat, melyek
Poraiból nőnek…
Boldog az a fölhő amely arra szállva
Sírdombjára fényes harmatkönnyet sírhat;
Fényes könyjeitől tudom kizöldül a
Keskeny, kopár sírhant! –
Vagy mért nem lehetek az a fényes csillag
Mely fölötte éjel dicső fénnyel reszket
És megaranyozza sugaraival a
Kisded fakeresztet…
… Vagyok a fájdalom reszkető csillaga,
A búbánat sötét, borongó felhője, -
Az én sohajom a temetőkert síró
Zokogó szellője.
Mihaszna, mihaszna, nem szállhatok oda,
hogy lesírnám kedves sírhalmodra könnyem;
S megkérdezhetném: hogy édes-e álmad a
Rokontalan földben?...
Vagy még tán mostan is, még a síron tul is
A fájdalom tépik, marcangolja lelked –
Hogy kedveseidet elhagynod oly korán
S búcsutalan kellett…
S most is fáj még az a gondolat, mely kiült
Hideg homlokodra szemeid lezárván:
Hogy hazád vájudva, gyermekeid pedig
El kell hagynod árván!...
Oh üzd el magadtól a sötét bánatot,
Túl a jobb világban, ne fájjon a lelked –
Hisz mi föltaláltuk szivednek felében
Mit elvesztenénk benned! –
És a haza?!... Oh csak tekints le reája,
Lelkednek fájdalma talán majd megenyhül…
S mit itt nem adhatál: atyai áldásod –
Add reám a menybül…
Hogy így áldásodban fölmagasztosulva
Lelkem örök üdvét biztosabban víjja;
S én örömmel küzdök, hiszen ölelésed
Lesz küzdelmem díjja!...
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése