(A
korabeli helyesírás megtartásával!)
Ide ide égő kebelemre
Ide borulj árva gyermekem;
Keserv kincsével halmozott a sors
De örömöm csak te vagy nekem.
Halált lihegve zúgott a vihar,
Sajkám rengett bősz hullámokon,
Te voltál a hányatott kebellel
Örökké elválhatlan rokon.
Szerelmem dús forrásaul nekem
E kis szívet adá nyájas ég;
Te vagy szerelmem gyümölcse, melyet
Örvendő keblemen hordozék.
Véd nélkül állsz, nincs pártoló híved,
Nem vezet a kegy szövetnéke –
Sokak közül egymagad mert te vagy
Gyászos szülő árva gyermeke.
Elátkozott a végzet téged, el –
Sorsüldözött árva gyermekem,
Hogy lásd: miként hervad reményed el
Vész-zavarta ifjú éviden.
Atyád a hős, a drága jó atya
Nem rettegé a harci-halált…
A sír ölén békésen szendereg,
S örök nyugtot, hős véget talált.
A hős dicső poránál állok én
Mint érc-szobor s fájó szűm dobog;
S ha majdan én kiszenvedek s a hő
Szerelmi láng többé nem lobog:
Rideg leszen nagyon rideg a lét
Szegény szegény árva gyermekem! –
Oh jöjj akkor az ősi sírhoz el
S együtt hullass bánat-könnyűt velem…
Borulj tehát égő kebelemre
Ide borulj árva gyermekem!
Míg ím’ dobog, érted dobog e szív
Üdvhozóm, te drága kincs nekem…
Az élet ha rideg leszen neked
E szív majdan erőt s vigaszt ád…
Siess tehát égő kebelemre
Halld: eseng szerelmes jó anyád. –
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos
magyar írónő s író közreműködésével szerkesztve és a magyar írói segélyegylet alaptőkéje
gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf Miczky-Tarnóczy Malvina
úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó, 1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése