(A korabeli helyesírás
megtartásával!)
Nem ért engem senki, senki e világon,
Félremagyarázzák, akármi teszek;
Ha ez soká így tart, nem csudálkozom
Végre még magamnak is talány leszek.
Eh de se-baj! bármint itéljenek rólam,
Nem haragszom én e jóakaratért;
Mert vigaszt meritek azon öntudatban:
Hogy van mégis egy lény, ki engem megért.
Ez ő, a kis angyal, ki égi követként
Szállott le a földre, áldást hozni rám;
Egy tekintet – és ő érti, mit akartam,.
A mikor talán még magam sem tudám.
Csak reá tekintek, és ő mosolyogva
Mint bájos tündérlány közelit felém;
Aztán rám borul és megölel, megcsókol
Igen, ő megérte: ezt akartam én!
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése