(A korabeli helyesírás
megtartásával!)
(- J. Eleonorának és Ernesztinnek -)
Ha sorsommal kifáradok
Lehajtom enyh-helyen fejem;
A szenvedők bús angyala
Álomra zárja le szemem.
És szívemnek,mely úgy dobog,
Keblemnek mely nyugtot nem ad:
Pihenni ki küzdelmeit –
Legjobb lesz ott a föld alatt!
Néztem soká a kék eget,
Vagy éjben a szép csillagot:
Egy kis leány fényes szemét
Amely eddig csak gyászt adott.
Világom volt nekem ez ég,
De a szép éji álmokat
Legjobb a messze reggelig –
Folytatnom ott a föld altat!
Tudom, nem háborítja meg
Nyugalmamat ott senki sem.
Csak néha-néha fülmile
Szólal meg, az is csöndesen.
S korán fészkére hordja el
A hervadt sír-virágokat,
És boldogan él, énekel
Míg nyugszom én a föld alatt!
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése