(A korabeli helyesírás
megtartásával!)
Dicsőnek azt nem nevezem, ki
Fényben, rangban születik,
Kinek fejére a koronát
Nem önérdemek teszik.
A dicsőség nincsen rangban, de
Szellemben és tettben ép
És dicsőnek csak azt nevezem
A ki porból trónra lép.
Még dicsőbnek nevezem őt, ha
Félvilággal szembeszáll,
S a legyőzött félvilág térden
Ha csúszik lábainál.
De legdicsőbnek mondom, midőn
Bukni érzi szellemét,
Ha trónról ismét porba lép, hogy
Dicsőitse nemzetét.
Dicső ha rangon győzött; dicsőb
Ha népeket hóditott;
Ámde legdicsőb ha dicsően
Győzni önmagán tudott!
Forrás: Szines könyv. Díszemlény. Számos magyar írónő s író
közreműködésével szerkesztve és a magyar
írói segélyegylet alaptőkéje gyarapítására kiadta Khern Ede. Ajánlva mélt. gróf
Miczky-Tarnóczy Malvina úrhölgynek. Malvina, a költőnő arcképével. Brassó,
1861.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése