Bár Puskin rólam szigorún ítélt,
és gyér erőm ellenség-módra mérte:
én, Besztuzsev, nem lógatom azért
az orrom, elleneim örömére.
A szárnyaló, merész "Gondolatok"
tüzét megőrzi síromig az elme;
barátom! nemhiába forr, lobog
ifjú szívemben a közjó szerelme.
Ki szívére egy világot ölel,
s lelkét a láz egekbe szállni szítja,
az dicsőséget nem kér - követel.
S hiába bántják, láng marad, poéta.
Így hű szövetségesként néhanap
a mosolyogva, nyájasan köszöntő
múzsák hozzá is el-elszállanak.
És hirtelen dalolni kezd a költő.
(Ford.: Kardos László)
(Forrás: Klasszikus orosz költők I. 165-166. old. - Európa Könyvkiadó 1978.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése