Kecses tavasz virúla;
Vidám tekintete
Berkemnek kebelébe
Rózsákat űltete.
Mosolygtak a tavasznak
Bájgyermeki felém,
S én bíbor bimbókat
Enyelgve tördelém.
De látta a leányka
Könnyelmű tettemet,
S testvéreit boszúlva -
Kitépte szívemet.
Azóta létem árva,
Kietlen pusztaság,
Mint, melynek elraboltam
Diszét, a rózsaág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése