Szánj meg! kegyelmezz! ó, szeress! szeress
irgalmasan, ne kínzón - sír szavam -,
szeress egyértelműn, híven, nemes
szívvel, maszk nélkül, tisztán s folttalan!
Ó, hagyd, hogy mindened enyém legyen!
E forma, báj, s csókod, a vágy remek
csemegéje - e kéz, ez égi szem,
s meleg, fehér, százcsábú kebeled -
lelked s magad; - add mindezt irgalomból,
egy hajszálnyit ha megvonsz, meghalok;
s ha tán tovább él, többé sose gondol
tétlen nyomorában szegény rabod
életcéljára - lelkem ínye új
ízt nem érez, s becsvágyam megvakul!
(Ford.: Kálnoky László)
(Forrás: John Keats versei 347. old. - Európa Könyvkiadó Bp., 1975.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése