Gyűlöltelek, bukott zsarnok! Gyötört,
hogy oly kicsiny rabszolga, mint te vagy,
így táncol és tivornyázik a nagy
szabadság sírján. Állna összetört
trónod ma is, de kellett a tűnő
és véres pompa, mit a Feledés
felé roncsokban söpört az Idő.
Esengtem: álmodban Félsz, Hitszegés,
Vérfürdő, Rablott Kéj és Szolgaság
fojtson meg, papját. Túl későn tudom,
mióta porba hulltál te s hazád:
túltesz Csaláson és Erőszakon
törvényes Bűn, vén Szokás, s a dühödt,
véres Hit, e legrútabb Szörnyszülött.
(Ford.: Eörsi István)
(Forrás: Shelley versei 13. old. – Európa Könyvkiadó 1973.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése