Felnövekedve már, kísértenek még régi esték,
sétálunk szélnemjárt gyümölcsösben, ahol
kavicságyon patak rohan, távol a gleccserektől.
Jönnek havat hozó éjek, sikoltanak
hegyfok alól a holtak széljárt lakhelyükön,
mivel az Ősellenség túlságos könnyeden
faggatja a magános utakat.
Most, bárha nem kerültünk közelébb,
figyeljük boldogan a völgy világló farmjait,
s malom-fészer mellett, ahogy a hazatérők
lépése koppan.
Akad, kinek szabadulást hoz
a hajnal nesze, ám nem ezt a békét!
Madár se szállhat ellene, a beteljesülés maga
itt járni, akár szerelem, vagy türelem kísér.
(Ford.: Fodor András)
(Forrás: Wystan Hugh Auden válogatott versei, 12. old. – Kozmosz Könyvek 1980.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése