Bíró Lajos: Adatok a Petőfi-kultuszhoz

I.

Ezen év julius hó 31-én 60 éve lesz annak, hogy P e t ő f i Sándor, irodalmunknak büszkesége, rövid, de ragyogó fényességü földi pályáját felcserélte a halhatatlansággal. Szükebb hazánknak, Erdély vérrel áztatott földjének porában, a fejéregyházi nemzeti temetőben pihen annyi névtelen társával együtt. Hatvan év zajlott le immár azóta, hogy eltört a költő kardja és elszakadtak a lant idegei, de ez az idő Petőfi nimbuszát nemcsak, hogy nem tépászta meg, hanem ellenkezőleg mind fényesebb, ragyogóbb gloriával fonta körül.

A Petőfi-kultusz még soha annyira nem virágzott, mint éppen napjainkban. A mult év őszén a „Petőfi-Társaság" összegyüjtötte P e t ő f i S á n d o r hozzátartozóinak: Petrovics Istvánnak és nejének, Szendrei Juliának és Petőfi Zoltánnak hamvait és egy közös sirba temették el szép gyászünnepély keretében. Ott nyugosznak immár együtt a legjobban szerető édes anya, a gondos édes atya, Szendrei Julia, a hitvestárs, kinek homlokára koszorut füzött Petőfi költészete és szivárványos hálót szőtt hullámzó hajára s Zoltán fia, ki atyjának lángszellemét az otthon szeretetére szoktatta.1 Együtt pihennek, csak Petőfi Sándor nincs közöttük, pedig mily ihletetten dalolt szeretteiről. A puszták fia, az aranykalászos róna szülötte a vadregényes bércek között alussza siri álmát, de már van háza Pesten, ahol földi ereklyéi elhelyezést nyerhessenek. Ő, aki sokszor hajléktalanul bolyongott életében ázva és fázva, most, halálának 60-ik évfordulója alkalmából, házat kapott a Petőfi Társaság jóvoltából s költeményei, melyekre életében alig vállalkozott kiadó, most diszes köntösben járják be az országot hogy a Petőfi-kultuszt tovább terjesszék s a magyar érzelem- és gondolatvilág legtisztább és legerősebb megnyilatkozásait még s z é l e s e b b körben tegyék közkinccsé.2

De nemcsak a nevét viselő társaság áldoz évenként nagy költőnk emlékezetének, hanem szerteszét az országban egyesületek, irodalmi körök, fürdőken időző társaságok ujitják fel emlékezetét s meritenek az ő csodálatos költészetéből, amelyet minél inkább megismerünk, annál szebbnek találunk. S az ő költészete külföldön sem veszitette el varázserejét, sőt mind több és több magyarázóra, forditóra talál. Legujabban cseh nyelvre forditják le összes költeményeit.

És csodálatos, hogy midőn legmagyarabb költőnk kultusza oly örvendetesen halad előre, akkor keletkezik irodalmunkban egy uj szekta, amely azzal szeret kérkedni, hogy a nyugati eszmék és formák tolmácsolója akar lenni; elvet mindent, ami irodalmunk nemes hagyományaiból maradt reánk s tartalom és forma szerint valami megdöbbentő sivárság árad el termékein.3

Európai szintájra emelkedni, belekapcsolódni az egyetemes eszmeáramlatba még nem volna baj, hiszen - amint tudjuk - volt idő, mikor ezekből az egyetemes eszmékből ujhodott meg a magyar irodalom, csak az a külömbség, hogy akkor ez a kapcsolat irodalmunk mélyitésére, nyelvünk csinositására, kimüvelésére irányult, mert iróink lelke izzott a hazaszeretet lángjától. Európai müveltségre tettek szert iróink azért, hogy annál odaadóbban szolgálhassák a magyarság ügyét; a mostani óriások, a „modern" magyar irók magyarságuk megtagadásával, a nemzeti hagyományok lábbal tiprásával a külföldi eszmeáramlatnak állanak szolgálatába, nem, hogy az eszményi szépet, az örök emberit terjesszék, hanem, hogy minden szennyet, minden erkölcstelent átültessenek irodalmunkba s annak eddigi szüzi tisztaságán foltot ejtsenek s tősgyökeres nyelvünket idegenszerüségekkel megrontsák.

Van némi hasonlatosság a Petőfi fellépését megelőző és a mostani irodalom között. Akkor is elsekélyesedett az irodalom, a szobaköltészet divatozott, mely elvont tárgyakat, mesterkélt érzéseket zengett idegen formában. De Petőfi tősgyökeres, a nemzet lelkéből fakadó igaz hangja háttérbe szoritotta a szobaköltészetet s irodalmunkat megifjitotta, megujitotta a népköltészet szelleméből, a népköltészet üde forrásából. A most lábra kapott modernizmust, az idegen szellem dicsőitését és átültetését nemzetünk irodalmába csak ugy gátolhatjuk meg, ha visszatérünk a népieshez s annak legjelesebb képviselőjéhez, Petőfihez s az ő szellemét hivjuk segitségül, mely feltárta a nép lelkének gazdagságát, ezerféle kincseit, igazi gyöngyeit. A magyar föld s annak szépsége, a magyar nép s annak lelki világa ost is elegendő és alkalmas tárgyat szolgáltat, tömérdek kincset rejteget, csak legyen, aki felszinre hozza, aki kiaknázza.

Az idegen áramlattal szemben valóban örvendetes jelenség a legnépiesebb, a legmagyarabb költő kultuszának a terjedése. E kultuszhoz kivánok egy kis adalékkal hozzájárulni a költő halála 60. évfordulója alkalmából, amidőn ismertetem a szomszédos Csikvármegyében fekvő Kászonfürdőn 10 éven át rendezett Petőfi-ünnepélyeket.

II.

Kászonfürdő Csikvármegye kászonalcsiki járásának (a régi Kászonszék) legkeletibb részén fekszik. Legkönnyebben megközelithető Háromszékmegyéből, ahonnan jó karban tartott megyei uton lehet oda eljutni. Kézdivásárhelyről kiindulva Kézdiszentléleken keresztül és Kézdiszárazpatak község mellett a kanyargó Kászonpataknak jobbára fiatal bükkös erdővel szegélyezett völgyén haladunk éjszaki irányban csekély emelkedéssel Kézdivásárhely városnak „Katrosa" nevü erdeje alatt. A Katrosa alatt levő Báthori vendégfogadót elhagyva husz kilóméternyi út után a völgy kissé kiszélesedik s átlépjük Csikvármegye határát. Mindjárt a vármegye határánál az út kétfelé ágazik s az egyik nyugati irányba haladva a történelmi nevezetességü Nyergestetőn, a székely Termopilén vonul át a csiki lapályra, az Olt völgyébe, a másik út pedig észak-keleti irányban a közelfekvő Kászonjakabfalva községbe visz. Ez a község a havasalji községek benyomását teszi az utasra. A községben lévő fürészmalmok és azoknál összehalmozott fenyő tőkék arról tanuskodnak, hogy a lakósság nagy része fa- és deszka kereskedésből él. A község lakóinak a lélekszáma körülbelől 1500-ra tehető. A lakósok jórészt székelyek, de van egy pár száz oláh is, akik lassanként asszimilálódnak, beolvadnak a székelységbe s csak viseletük mutatja, hogy oláh eredetüek. Müveltség tekintetében hátra állanak, azonban nagyon vallásosak.

Az itt röviden ismertetett községből a csobogó Gubáspatak völgyén keleti irányba térve elég jókarban tartott mezei uton, zöldelő kalászok mellett, szénaillatos levegőben egy fél óra alatt jutunk Kászonfürdőre, amely a Gubáspatakba folyó Borpatak völgyében fekszik. Három órai kocsikázás után tehát itt vagyunk ezen a kies fekvésü fürdőhelyen, melyet az isteni gondviselés bőségesen elhalmozott mindennel, ami az ember lelkét nemesitheti, testét felüditheti. Fenyves és nyirrel vegyes bükkös erdők koszoruzta völgykatlanban, széltől mentes helyen 714 m. magasságban fekszik a tenger szine fölött. A fürdő jelenleg a Balázsi örökösök-é s közülök Helley János volt országgyülési képviselő és neje szül. Vécsey Oláh Krisztina, a müvelt lelkü és kiváló írónő lakik itt. A fürdőnek több borviz forrása van, amelyek mind a sziklából törnek elő. Valóban itt az Isten a sziklák forrását nyitotta meg népe számára, mint egykor Izrael fiainak.4 Ivásra főképpen a „Főforrás" vizét használják, amelyet most nagy gonddal kezelnek.

Aki a modern kor igényeinek megfelelő fürdőt keres itt, nagyon csalódik, aki azonban bámulni, csodálni akarja a jóságos Istent az ő alkotásaiban, annak bőven nyilik erre alkalma. Aki elmélkedni óhajt és nem hivalkodni, aki a csendet szereti és nem a vásári zajt, akinek a madárdal szebb minden zenénél, mert Istent dicsőiti, az megtalálja itt a legszebb minden zenénél, mert Istent dicsőiti, az megtalálja itt a legkedvesebb szórakozást. Az égbenyuló fenyves, az illatos virág, a parányi füszál, a madarak bübájos zenéje, a sziklákból előtörő szénsavban dus gyógyitó forrás mind magasztos gondolatot ébreszt az emberi lélekben. Bámuljuk a nagy Alkotót, a mindeneknek véghetetlen Teremtőjét az ő müveiben, csodálatos alkotásaiban. Méltán kiálthatunk fel a költővel:

„Isten! kit a bölcs lángesze föl nem ér,
Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:
Léted világit, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet."

E vadregényes fürdő megtanitja az embert az Isten véghetetlen bölcsességére és jóságára, mert itt láthatja a halandó, hogy, ha küzdés is az élet, hogy, ha szenvedés is jut néha osztályrészül, amint a lélek betegségének az orvoslására gondoskodott az Üdvözitő gyógyitó forrásról, ugy az Isten adott a testi betegségek gyógyitására is orvosságot a természet nagy háztartásában.

Kászonfürdőnek gyógyitó vize régóta hires, miként azt a sárgult lapokon található följegyzések bizonyitják. A törékeny, beteges test uj erőt nyer vizének használata által. E fürdőt, mint emlitém, nem a kényelemért, hanem kedves fekvéséért és kiváló vizéért szokták felkeresni. Nem sokan nyaralnak itt, mert össze-vissza ötven család kaphat elhelyezést. Azok, akik itt töltik a nyári időszakot, rendesen egy nagy családot alkotnak. Együtt szórakoznak, együtt teszik meg nagy sétájukat, együtt másszák meg a közelben lévő nagy hegyeket s gyönyörködnek a természet nagyszerü panorámájában. Kászonfürdő közönségének családiassága a régi jó időket juttatja eszünkbe, amikor számüzve volt a fényüzés, az egymással való versengés, nagyzolás. Ez a nemes egyszerüség különben otthonukban is jellemzője az itt nyaralóknak. Középiskolai tanárok, ügyvédek és más tudományos pályán müködők szoktak itt nyaralni, akik a klasszikus iskola emlőin növekedtek s akiket még nem mételyezett meg a modernizmus sorvasztó szelleme. Minden évben egy kis szellemi köztársaság alakul itt, melynek tagjai még pihenésük közben sem feledkeznek meg hazánk nagy férfiairól, nemzetünk jeleseiről. Amig más fürdőken bálokban, táncmulatságokban s más testi élvezetekben keresnek és találnak szórakozást, addig itt minden évben Petőfi emlékezetének áldoznak, az ő kultuszát ápolják és terjesztik a nép körében.

Tiz éve, hogy ezeket az ünnepélyeket rendezik soha meg nem szünő lankadással és buzgósággal. Hasonlók ezek az ünnepélyek az egykori Festetich-féle georgikon irodalmi ünnepekhez, azzal a külömbséggel, hogy itt nem a főurak, mágnások, de az egyszerü székely nép s annak hivatott vezetői jönnek össze, hogy áldozzanak Petőfinek, „a korlátlan természet vadvirágá"-nak, aki a magyar föld szeretetéről dalolt s aki a nép szivéhez leginkább oda férközött.

Az alábbiakban a tiz éven át rendezett ünnepélyek leirását adjuk a lapokban szétszórtan megjelent tudósitások alapján.

III.

Az 1899-ik évben a magyar nemzet Petőfi Sándor halála félszázados évfordulója alkalmából országos ünnepélyt rendezett a fehéregyházi honvéd emléknél. Ezenkivül az ország nagyobb városai és irodalmi társulatai is emlékünnepély keretében áldoztak a nagy költő emlékezetének. - Ez a körülmény inditotta arra a Kászonfürdő közönségét is, hogy a nevezetes évforduló alkalmából meggyujtsa az emlékezés mécsesét. Mindjárt erre az ünnepélyre Petőfi serleget is szereztek be közös adakozásból és elhatározták, hogy az évfordulót minden évben megünneplik.

Az 1899-be rendezett, első ünnepély lefolyását külön nem ismertetem, hanem e helyett közlöm az ünnepélyről felvett jegyzőkönyvet, amely felvilágositást nyújt az ünnepély keletkezéséről, lefolyásáról és a serleg beszerzéséről. A jegyzőkönyv igy hangzik:

JEGYZŐKÖNYV.

Felvétetett a kászonjakabfali fürdőn, 1899. évi julius 30-án a fürdőző közönség által, ugyan e napon a Petőfi Sándor halálának 50 éves évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepélyen.

Jelen lévén alólirottak:

Petőfi Sándor halálnak 50 éves évfordulója alkalmábőól a segesvári csatatéren, hol a költő elesett 1849-ik évi julius 31-én, országos emlékünnepély, s azonkivül hazánk nagyobb városaiban ez alkalomból emlékünnepélyek rendezéséről értesülvén az itt fürdőző kis számu közönség, egyhangu lelkesedéssel elhatározta hogy a maga részéről is emlékünnepélyt rendez s a nap emlékének maradandóbb megörökitése céljából egy ezüst serleget hozat, mely a következő feliratot viseli: „Petőfi Sándor halálának 50. évfordulója emlékére Kászon-fürdő közönsége 1899. jul. 31."

Azután elhatározta, hogy egy márvány táblát helyez el a főkut körüli rotunda homlokzatán az évfordulóra emlékeztető felirattal s egyuttal elnevezi ezen áldásos forrást Petőfi forrásnak.

Az emlékserleg megrendeltetvén annak költségeire a befolyt összegből 96 korona-fillér forditatott. A márványtábla felállitása, megrendelés, felirat bevésés és beállitás miatt hosszabb időt igényelvén s az idei ünnepélyre nem volt eszközölhető. Ennek a jövő 1900. évre való szakszerü elkészitését és beállitását Harmath Ödön székelyudvarhelyi szakiskolai tanár úr volt szives elvállalni, mit a jelenlévők köszönettel vesznek tudomásul, a fedezetlenül maradó beszerzési és beállitási költségekre a jövő évben is gyüjtés eszközöltetik.

Au idei emlékünnepély megfelelő müsorral, közebéd megtartásával, a fürdőző közönség jelenlétében s a szomszéd községekből felvonult székelyek részvétele mellett folyt le a következő sorrendben:

Délelőtt 11 órakor a fürdő zenekara a Rákóczi-indulóval a hidfőnél gyülekezőt zenditett. Innen a közönség a fürdő házak feletti tágas terembe vonult. A zenekar a"Járjatok be minden földet!" cimü darabot játsza, erre a közönség a Himnusz énekli el zenekiséret mellett.

Ezután Dr. Balogh Vendel, ügyvéd ünnepi megnyitót tart, vázolva röviden az ünnepély célját, jelentőségét nehány vonással ismerteti a nagy költő egyéniségét s óhajtását fejezi ki, hogy az ünnepély évről évre a fürdőző közönség által megtartassék.

Ezután Dávid Iluska k.-a. elemi iskolai növendék szavalta el Petőfi Sándor „Két ország ölelkezése" cimü költeményét elismerésre méltó kedvességgel, melyért a hallgató közönség tapsokkal tüntette ki.

A zenekarnak közbeneső játéka után Végh Mátyás fogarasi polgári és felsőkereskedelmi iskolai igazgató lépett az emelvényre s kiváló müvészettel és rendkivüli hatással szavalta el Tóth Kálmán „Előre" cimü költeményét.

A zene ujabbi játéka után a közönség a feldiszitett sétatér teritett asztalai mellé vonult a közebédre, melynek folyamán volt tartandó az ünnepély jelentőségét kiemelő, Petőfi Sándort méltató diszbeszéd az emlékserleg kiüritése mellett.

A fürdőző közönség nagy része, az ünnepélyre felvonult vidékiek számosan vettek részt a közebéden.

Mély csendben és általános figyelem közt állt fel Embery Árpád székelyudvarhelyi róm. kath. főgimn. irodalo és nyelvtanár s megragadva az emlékserleget egy müvészileg összeállitott magas röptü, valósággal költői szép szónoki müben zengte el a szabadság és szerelem nagy dalnokának, jó Petőfinek emlékét. A majdnem félórát tartott remek szónoklatot a közönség kitörő lelkesedéssel fogadta, s a serleget kiüritett szónokot éltetve üdvözölte.

Reményli a közönség, hogy a költői lelkületü szónok ezen emlékbeszédet az ünnepély jegyzőkönyvéhez csatolás végett leirja ás átadja, hogy a jövendő idők fürdőző közönsége és ünnepély rendező-bizottsága előtt is ismert legyen.

Az ebéd további folyamán Tamás Albert szintén székelyudvarhelyi róm. kath. főgimn. tanár a segesvári Petőfi emlékünnepély országos jellegét ismerteti s míg egyfelől sajnálatának ad kifejezést hogy azon részt nem vehet, másfelől örvend annak, hogy az itteni fürdőző közönség hazafias érzületének ily lélekemelő módon adott kifejezést, élteti a fürdő közönségét s az ünnepélyeken jelen voltakat és a résztvevők mindenikét.

A vidám és lelkes hangulatban lefolyt ebéd alatt szellemes és talpra esett felköszöntőkben nem volt hiány.

Este táncmulatság és tüzijáték fejezte be a szép ünnepélyt.

Ezen jegyzőkönyv bezáratott és aláiratott azzal, hogy az a Petőfi serleggel együtt megőrzés végett Málnási Kristóf fürdő intéző urnak adatott át, ki elsősorban köteles a Petőfi ünnepélyek évenkénti megtartásáról gondoskodni s ha az ünnepélyek tartása megszünnék, a serleget a sepsiszentgyörgyi „Székely nemzeti muzeum"-ba elhelyezni, ami az utána következőknek is kötelességévé tétetik.

Kmf.

Embery Árpád s.k.,
Végh Mátyás s.k.,tanár.
főgimn. tanár.
Tamás Albert s.k., Harmath Ödön s.k.,
főgimn. tanár.
Dr.Balogh Vendel s.k.,
Málnási Kristóf s.k.,
ügyvéd. fürdő intéző.

A következő évben (1900. jul.29.) a második ünnepélyt is nagy lelkesedéssel tartották meg. Ekkor az ünnepély bővült annyival, hogy előzőleg szent misét is tartottak. Az idő kedvezett s igy Kézdivásárhelyről és Csikmegye közel fekvő községeiből nagyszámu közönség rándult fel az ünnepélyre.

Az ünnepélyt Dr. Balogh Vendel kézdivásárhelyi ügyvéd igy irja le a Székelyföld cimü lapban:

A fürdő keleti oldalán az árnyas fenyősorok egyik sétautján diszes lombsátor emeltetett s abban egy szépen felékesitett oltár, az aznapi ünnepélyes isteni tisztelet elvégzése céljából. A tábori mise kezdetét hármas pisztoly durranás jelezte. Még egy püspöki asszisztenciás mise sem lehetett papok tekintetében népesebb, mint ezen a Kászonfürdőn első alkalommal bemutatott áldozat. A misét Dr. Ujfalusi József gyulafehérvári kanonok mondotta.

Az isteni tisztelet után a „Járjátok be minden földet" kezdetü induló s majd a Rákóczi nyitány fölzendülése tudatta az imént áhitatba merült hivekkel, hogy a polgári ünnepély müsora kezdődik. A fürdői daltársaság zene kisérettel énekelte Kölcsey lélekemelő Himnuszát, mely után Dr. Szilveszter Ferenc, marosvásárhelyi főgimn. tanár mondott megnyitó beszédet mely Petőfi hazafias és harci dalainak találó részleteivel ékeskedett. Majd Kovács Mariska debreceni tanitónőképző intézeti növendék Petőfi „Ledölt szobor" cimü allegorikus költeményét adta elő érzelemdus hangon. A fürdőn lévő tanuló ifjuság Petőfi maradandó szépségü népdalaiból énekelt el nehányat zenekiséret mellett, majd a Kiss Győző tanulótól előadott Talpra magyar következett, mely után Kiss Irén és Czirjék Zsuzsika kisasszonyok kedves énekduettjében gyönyörködött a közönség. Végül a Szózat eléneklése után, a Rákóczi-induló mellett levonultak a közebédre, a fürdő épület fölötti tágas és nyitott oldalu közterembe.

Mindenki feszült figyelemmel várta a serlegbeszédet, melyet egy kiváló tehetségü, illusztris férfi volt tartandó. Akárcsak a hires Széchenyi-lakomán lettünk volna. Kitünő tapintat volt a rendezőség részéről, hogy Dr. Ujfalusi József kanonok, volt országgyülési képviselőt nyerte meg ezen feladatra, mert ezáltal az ünnepély erkölcsi sikere és kimagasló volta előre biztositva volt. A müvészi szép beszédet (megjelent a Székelyföldben) nem vagyunk képesek eléggé méltatni. A kiváló szónoki erővel rendelkező főpap elragadott mindenkit Petőfit méltató dicshimnuszával. Az általános lelkesedés közepett a beszéd végével, midőn a szónok a szabad, a független magyar hazát éltetve, a serleget magasra emelte, mindnyájan felállottunk, int egy ember s a Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar-t zengettük el, mintegy ezzel fejezve ki mély meghatottságunkat. Nem is részletezve az azutáni felköszöntőket, melyeket Dr. Bánffy Zsigmond, Dr. Szacsvay Gyula ügyvédek, Bándy Vazul, főgimn. igazgató, Helley János volt országgyülési képviselő, Dr. Szilveszter Ferenc, Kiss Károly tanárok és mások mondottak az ünnepély szereplőire, a rendezőségre s a mult évi ünnepély megteremtőjére: Embery Árpád székelyudvarhelyi főgimn. tanárra, ki jelen nem volt az idén s akit erről átiratilag határoztak értesiteni; azzal fejezem be e sorokat, hogy az ilyen ünnepélyek tartása mellett a fürdőző közönség a fenyvek illatos és ozondus levegője s a gyógyvizek élvezete közben nemcsak megrongált egészségét állitja helyre, de szellemi életét is fejleszti, hazafias érzületét hatalmas hullámzásba hozza! Adja Isten, hogy ama emlékserleg még évtizedek hosszu során át szerepeljen a kászoni fürdő s nehogy az érdeklődés hiányából a sepsiszentgyörgyi székely nemzeti muzeumba kerüljön. (DrB.V.)

1901-ben az évfordulót követő vasárnapon (aug.2.) ünnepelt Kászonfürdő közönsége. Ennek az ünnepélynek a leirása is a Sz.-F. jelent meg (V-i)-i aláirással. Ezen leirás szerint az ünnepélyt szentmise előzte meg, mely után a Himnuszt énekelte a közönség. Majd gyönyörködtünk a Petőfi-féle népdal egyveleg összhangzó áriáiban, valamint Novák Róza tanitónő, Both Mihály kántor hatásosan előadott szavalatában és Bitterlein Mariska k.-a. énekszólójában. Hatalmas tapsokra ragadott mindnyájunkat a fürdő egy régi és állandó vendégének Szilágyi Samunak szavalata. Az erős testalkatu, de látóképességétől szem idegsorvadás miatt megfosztott férfiu, kit magyaros őszinteségeért, nemcsak a fürdőn hanem Kézdivásárhelyen s általában a belső székely vármegyékben őszinte szeretettel és becsüléssel vesznek részt nagyszámu barátai és tisztelői, a legnagyobb készséggel vállalkozott az általa igen kedvelt emlékünnepély rendezésében való részvételre. Mondhatni, hogy az idei ünnepély sikere az ő lelkes biztatása, akaratereje és közremüködésének köszönhető.

A közebéden 50-en vettek részt. A serleg beszédet Dr. Balogh Vendel ügyvéd mondotta, (megjelent a Székelyföldben) ékes szavakban méltatva a szabadság, szerelem, hazafiság, emberiség és a természet nagy dalnokát. Az ünnepély további folyamán a közremüködőknek mondottak köszönetet lelkesült pohárköszöntőkben.

Szilágyi Samu azon figyelemre méltó inditványt tette, hogy a Himnusz halhatatlan költőjének, Kölcsey Ferencnek ép ugy, mint a Szóazt irójának, Vörösmarty Mihálynak nemzeti közadakozás utján szobor emeltessék a haza szivében, Budapesten s egy ily irányu mozgalom meginditására a nemzet jelenleg élő nagy költője, Jókai Mór kéressék fel a Kászonfürdőn időző Petőfi ünnepélyt rendező bizottság által. Az inditvány lelkes éljenzéssel fogadtatott s foganatba vétele iránt az intézkedések meg is tétettek. Igy folyt le a harmadik ünnepély.

A negyedik ünnepélyt 1902. aug. 3-án rendezték. Ennek az ünnepélynek müsorát Dr. Balogh Vendel ügyvédnek a Székelyföldben megjelent leirása alapján a következőkben ismertetem:

10 órakor az erdei fenyves sétányon emelt diszes lombsátorban szt mise volt, melyset Beke Boldizsár premontrei kanonok végzett. Az isteni tisztelet fényét és magasztosságát nagyban emelte, sőt az eddigiekhez mérten mindeniket fölülmulta, Kézdivásárhely város róm. kath. hitközségének kiváló zene tehetséggel és szép hanggal megáldott ifju kántora korus játéka, mely a nagyszámu közönséget teljesen elragadta. Az isteni tisztelet után Rácz János kántor vezetése és zene kisérete mellett a Szózatot énekelték el. A megnyitó beszédet Dr. Szacsvay Gyula, az itteni Petőfi ünnepélyek egyik alapitó tagja mondotta. Vázolta Petőfi Sándornak a székelyekhez való benső ragaszkodását, csatáikban való együttes küzdelmét és a csatában való elestét s kiemelte azon nemzeti kötelességet, mellyel minden magyarnak Petőfi emléke iránt kell viseltetnie.

A Petőfi népdalaiból válogatott darabok eléneklése előtt és után két kis leány szavalatában gyönyörködött a közönség. Előbb Gothárdt Juliska kisasszony Pertőfi: „A székelyekhez" c. költeményét, utóbb a kis Balogh Gabriella „Mi a haza" cimü költeményét szavalta el. Mindkét szavalót tapssal és szép erdei virágcsokrokkal jutalmazta a rendező közönség.

Majd Szilágyi Samu adta elé nagy hatással Kovács Gyulának „Árpád siri álma" cimü költeményét. Kölcsey Himnuszának eléneklése fejezte be az erdei müsort.

Délben közebéd volt, melyen a Petőfi serleggel Beke Boldizsár premontrei tanár mondott ünnepi beszédet. „Szelid alakját övezte minden tekintet, mi alatt a szép és beható tanulmányra valló ünnepi beszédet, mely lelkes momentumokban gazdag volt, valósággal elzengte". (A tanulmány megjelent a Székelyföldben). A felköszöntés végével lelkes éljenzés hangzott fel, mely után megkezdődtek a pohárköszöntők. Dr. Balogh Vendel ügyvéd az áldozatot bemutató és ünnepi beszédet tartó Beke Boldizsárt, Dr. Bánffy Zsigmond a jelenlévő hölgy közönséget éltette. Zsigmond György tanár-jelölt az ünnepély szereplőit és a rendezőséget köszöntötte fel. Helley János fürdőtulajdonos Szilágyi Samut, Szánthó József fürdőbiztos Helley Jánost és nagymüveltségü nejét köszöntötte fel. Az ünnepélyt tüzi játék és táncmulatság fejezte be.

Az ötödik ünnepélynek (1903. aug.2.) a következő müsora volt:

A lombsátorban szent misét celebrált Beke Boldizsár premontrei tanár. MNise végével a sátor előtt folyt le az ünnepély nagyszámu közönség jelenlétében. Ünnepi megnyitó beszédet mondott Bartalis József gyulafehérvári főgimnáziumi tanár. Petőfi „Szeptember végén" cimü költeményét szavalta Novák Róza tanitónő. Petőfi népdalaiból a „Juhász legény, szegény juhász legény" és a „Rózsabokor a domb oldalán" kezdetüeket énekelte a fürdő dalkara. Majd Balogh Gabriella szavalta a „Távolból" cimü költeményt. - Ezután Bitterlein Mili k.-a. énekelt, melyet Helley János fisharmoniumon, Reithoffer Jenő hegedün és Bartali s József fuvolán kisértek. Both Mihály kántor szavalta a „Nemzethez" cimü költeményt. A d.-e. ünnepélyt Szilágyi Samu szavalata zárta be, aki a „Fogoly lengyel" cimü költeményt interpretálta.

Délben közebéd volt, amely alatt Soó Gáspár széjkelyudvarhelyi főgimnáziumi igazgató mondott nagyszabásu emlékbeszédet a Petőfi serleg felemelésével. Beszédében Petőfi egyéniségét, költészetét jellemezte találó vonásokkal. A szép beszédért Beke Boldizsár mondott köszönetet pohárköszöntőjében. Ezután még több pohárköszöntő hangzott el az ünnepély rendezőire és szereplőire. Erre az ünnepélyre érkezett meg Harmath Ödön székelyudvarhelyi ipariskolai tanárnak Petőfit életnagyságban ábrázoló csinos kivitelü mellszobra.

Az ünnepséget este tüzijáték fejezte be, amelyet Dr. Balogh Vendel kézdivásárhelyi ügyvéd rendezett.5

1904-ben a hatodik ünnepély (1904. jul. 31.) szintén nagy lelkesedéssel folyt le. Az ünnepélyes istenitiszteletet Veress Lajos főesperes végezte. Mise után a Szózat akkordjai zugtak fel, mely után Pisztel Márián, brassói főgimnáziumi tanár mondott megnyitó beszédet. „A szónok lelkes szavakban rajzlta a Petőfi kultusz szükségét és a nép lelkére kiható áldásos voltát, hogy a szabadság és szerelem nagy dalnoka egyformán ismerős és kedvelt legyen a kunyhóban és a palotában."

A megnyitó beszéd után Szilágyi Samu szavalta el Julow Viktor fiatal költőnek „Petőfi emlékezete" cimü ódáját. Mivel Szilágyi Samu, az ünnepélyek lelkes rendezője, az ódát éppen erre az alkalomra iratta, azt int Petőfi életének lelkes apotheozisát s mint a kászoni Petőfi-ünnepélyek termékét itt közöljük:

Petőfi emlékezete.
Irta: Julow Viktor.

Lengjen a zászló, zengjen az ének
A diadal magasztos ünnepén.
Lelkesitőn, büszkén szóljon a dal
Nagy Petőfi emlékezetén!
Honszerelme géniusza mellett
Lángoljon fel tespedt szivetek
Zsolozsma szálljon... ime ma közöttünk
Nagy Petőfi szelleme lebeg.


De im... a távol végtelen ködéből
Közelg a költő dalának szárnyain
Fényárban reszket glóriás alakja
Aranyszegélyes felhők vállain
Repül az égig, már csak árnya int
Oszlik a kéklő végtelen azur
S tömjénben uszó csillag trónusairól
Büszkén tekint alá az Úr!

Itt lenn dalolt: lágyan, édesen
Izzó szerelmet, csalfa álmokat
Szivéből tépte és azt szőtte dalba
A szerelem ihletett herosza.
Ha felhangolja olykor a lant idegeit
Dala röpke lesz, mintha csak szállna
Tarka pillangóként bübájos, csapongó
Szép, mint a tavasz hajnali álma.

Midőn a szabadság lágy leheletét
Fölkapta szárnyaira a tavaszi szellő
S Provance kalászos, daltelt mezőiről
Elhozta vállain egy pirosló felhő,
Dalolt népeinek buzgón lelkesitőn
Dala fel az égig s a velőkbe hatott
Zengésétől megrészegült a nép
S a szolgaság álmából feltámadott!

S mikor megindult a titáni harc
S agg, ifju, gyermek a csatasikra mén
Harci kedvet, égő honszerelmet
Anteuszként dalodból nyerénk.
Midőn megzendült a vész orgonáján
A szabadságnak büszke himnusza
Lelkesitett, gyujtott a nagy harcra
Itt az idő: Talpra magyar talpra!

Aztán folytó, mérges nyári légben
Fölpattant a zár az emberek szivén
S kigyultak a vész zsarátnoki
A hármas bércnek fénylő üstökén
És amerre nyugatról keletnek
A négy folyamnak sodró árja zúg
Tüzoszloppá nőtt az érzelem láng
S uj világ kelt a vér Oceánján.

Zugó, bugó, vészes vad vihar volt,
Üvölt a vész s ha forrt az eszmeár
Villámot sujtó lángostorával
Tyrteusként hős szelleme járt.
S míg száguldó, szilaj paripák
Tiporták össze holt tetemét
A zsarnokság védő bástyáira
Piros betükkel rótta fel nevét!

Utána csend lett: halálos néma csend
Elejté szárnyát a zugó vad vihar
Ének és dal csak susogva lebben
Elernyed, lecsuklik a vitézi kar
De nem! a rémes éji csend után
Meglátjátok, hogy a tavasz eljő
S a szabadság lágy leheletét
A szárnyaira veszi ismét a tavaszi szellő.

Dereng az égbolt, a hajnal már hasad
Meglátjátok, egyszer csak megvirrad
S örömtüzek gyulnak a bércek tetején
Egy verőfényes márciusi nap.
Lesz még idő, a lelkesedés lángja
Hazánk egét biborzat vonja be
S a zsarnok önkény jogtipró hatalmát
Egy földet rázó vihar rontja le.

Lengjen a zászló, zengjen hát az ének
Dobogj te sziv, lángolj fel e napon
A Kárpátoktól el az Adriáig
Neved harsogja: bérc, völgy és halom.
S a merre zúg a népek mirriádja
Tied e nép, tied a hatalom
S mig e honban érző sziv dobog,
Emléked élni, eszméd győzni fog!

Az itt közölt költemény elszavalása után a fürdő közönségéből alakult dalkar Petőfi dalaiből (Éj van, csend és nyugalomnak éjje, Rózsabokor a domb oldalon, Juhász legény, szegény juhász legény, Befordultam a konyhára) énekelt zenekiséret mellett. A müsor következő pontjai Gothárdt Juliska és Balogh Gabriella szavalata voltak. Az előbbi „Két ország ölelkezésé"-t, az utóbbi „A hazáról" cimü költeményt szavalta. Szilágyi Samu szavalata (Kossuth katonája) után a dalkör éneke zárta be a délelőtti ünnepélyt.

A közebéden a serlegbeszédet Veress Lajos főesperes mondotta. A szép beszéd lelkes óvációra ragadta a közönséget, mely után Soó Gáspár főgimnáziumi igazgató köszöntötte fel az ünnepi szónokot, aki „szép beszédével a Petőfi emlékének is áldozatot mutatott be a hazafiság oltárán." Este - szokás szerint - tüzijáték fejezte be az ünnepélyt.6

A hetedik ünnepély (1905. jul. 30.) müsora ez volt: 10 órakor szent mise, melyet Veress Lajos esperes végzett Albert Zsigmond és Bartha Ferenc plebánosok segédkezése mellett. Az evangelium után vallásos és hazafias érzéstől áthatott beszédet mondott Bartha Ferenc kászonujfalusi plebános. Mise után a Szózat eléneklésével vette kezdetét a tulajdonképpeni ünnepély, melyet Zajzon Sándor kézdivásárhelyi polgári iskolai tanár nyitott meg szép beszéddel, „melyben Petőfit, a nép gyermekét, mint a népies költészet utólérhetetlen megteremtőjét és apostolát magasztalta". A müsor folyamán Szilágyi Samu, a fürdőközönség „Samu bácsija" két izben szerepelt szavalattal. (Julow Viktor: Petőfi emlékezete. Kovács Gyula: Árpád siri álma). Ugyszintén kétszer szerepelt Kocsuba Rózsika polg. iskolai tanárnő, aki először magyar népdalokat énekelt, majd pedig Arany Jánosnak „Honvéd özvegye" cimü költeményét szavalta. A müélvezetet nyujtó sorozatnak méltó kiegészitője volt Balogh Gabriella k.-a. kedves szavalata. (Petőfi: Jövendölés). A délelőtti ünnepély a Himnusszal ért véget.

Délben a szokásos banketten a serleg beszédet Székely János, kézdivásárhelyi áll. el. iskolai igazgató mondotta. Gazdag tanulmányban rajzolta meg Petőfi életét. A jelen volt nagy számu közönség a legkellemesebb emlékekkel távozott az ünnepélyről.7

A nyolcadik ünnepélyt (1906. jul. 29.) igy zárja le a Székely Hirlap:

Bevezetésül Beke Boldizsár, premontrei tanár celebrált szent misét Albert Zsigmond és Bartha Ferenc plebánosok segédkezésével. Ezt követte Bartha Ferencnek a hazaszeretetről mondott és annak egész hevétől és szent tüzétől lángoló beszéde. Mise után kezdődött a tulajdonképpeni ünnepély. - A közösen énekelt Himnusz után Dr. Felszeghy Lajos, gyulafehérvári ügyvéd tartalmas, lelkes megnyitójával bevezette elővarázsolta a legünnepélyesebb tonust. Kovács Ilona k.-a. édes, csengő hangon szavalta el Petőfinek „Jövendölés" cimü költeményét. Most Szilágyi Samu ez a Miltonként szellemileg látó és érző hatalmas alak szavalata rázta meg a lelkeket. Julow Viktor: Petőfi emlékezete cimü költeményét adta elő. A kászonfürdői ifjuság éneke után Balogh Gabriella „Csak várja" cimü szavalata bilincselte le a hallgatóság egészlelkületét. - Még szavaltak: Orbay Dezső tanuló (Élet halál), Málnásy Józsika (A hazáról). Végül pedig Soó László székelyudvarhelyi főgimnáziumi tanuló Julow Viktornak „Óda Petőfi halálára" c. költeményét tolmácsolta mély átértés és átérzéssel.

Mivel Julow Viktor e költeményét Szilágyi Samu felkérésére erre az ünnepélyre irta, itt közöljük:

Óda Petőfi halálára.
Irta: Julow Viktor.

Harsogjon fel az ünnepi lárma,
Repüljön ma sasként a gondolat!
Ragyogjon a nap ma fényesebben,
Dobbanjon ma szivetek nagyobbat!
S ti hős apáknak büszke unokái
Nagyot, dicsőt, kik oly könnyen feledtek,
Tekintsetek a mult sötét ködén át,
S levett kalappal - ünnepeljetek!

Nem látom,de érzem, hogy kigyul orcátok,
Mert én csak a dicső multba látok,
És e szent mai nap körülöttem érzem
A letünt gyönyörü, ragyogó világot...
Hallom érchangok sejtelmes zugását.
Piros sapkás hősök küzdenek mellettem,
Hallom hadi mének lába dobogását
S diadallal, dallal metelik a lelkem...

Hisz verőfényes nyár volt akkor is...
Gyümölcsöt érlő, lángsugaru nyár,
A réten ép ugy nyiltak a virágok,
De izzóbb s forróbb volt a napsugár...
A szabadságnak fuvalma, ha lebbent
Nem sejtők még a rémes pusztulást,
Csak a pipacs lett pirosabb az ősszel
S a róna termett még dusabb kalászt...

A néma csendből tisztitó vihar lett
Villámot rejtő, vad, irtóztató
Utána Piski, Segesvár, Világos
S az a tizenhárom, szentséges bitó
S dörgő morajjal szállt égre az eskü:
Legyen bár puszta, sivár végzetünk
Zugjon felettünk bár a vészek árja
De rabok többé soha-soha nem leszünk!

Varázs lantodnak rianó szavára
A rabbilincsek porba hulltanak,
A meggyötrött test uj életre támadt,
És romba dőltek a börtön falak.
Ott villogott a zivatarba, vészbe
Vezérlő kardodnak tündöklő sugára
S mikor utánad mentünk, utánad rohantunk,
A dicső, fenséges, utolsó csatára!

Uj hon virult a vérnek tengeréből
S az elvetett sarjadzó mag nyomán
Im uj erőre, uj életre támadt
Jog, erő, müveltség, tudomány!
Neved visszhangja széles e hazában
Betöltetlen ma csepp helyet se hagy
A hon leánya neved fonja dalba
Mert Te a hazának - Tyrtaeusa vagy!

Oltára vagy Te a hazaszeretetnek,
Eszme, mely minden földi szenyt lehány
Szent büvölet, bübájos varázslat
Örökkön égő, fényes vestaláng!
Azért ma, hogyha férfi keblekben
A honszerelem szent lángja kigyul
Szelleme az, mely nagy tettekre intve
Él, munkál s buzdit szakadatlanul...

S ha majdan eljön ama szent tavasz
Mikor keleten bibor lesz az ég,
A költő kobzáján elnémul az ének
S érges páráktól terhes lesz a lég:
Vezess bennünket neki a viharnak
Nézzen, reszkessen, féljen a világ,
S miként neked, nekünk is ugy fakadjon
Szivünk fölött halálos vérvirág!

S ha majd elszáll a vihar éjszakája,
Elül a duló fergeteg szele
S kibontva szárnyát, ránk boritja fátylát
A Jog Vallás, Béke szelleme:
Nőjjön e nemzet dicsfénye, hatalma
S neved míg féli s ezében a kard:
Jőjjön bár a vészek Óceánja
Hatalmas Isten! Ne féltsd a magyart!

Villámos Isten! Népe Istene!
Aranyszegélyes, szárnyas felhődin át
Ki jó kedvvel, bőséggel áldod a magyart
Hozzád fohászkodunk, halld meg e fogadást:
Amig hevülni tud a sziv e honban,
Míg vére hull a köny áztatta rögre,
Míg el nem jő a szent világszabadság
Petőfi lelke köztünk él örökre!

E költeménynek elszavalása után a Rákóczi-indulóval ért véget a délelőtti ünnepély. Délben a társas ebéden a Petőfi serleggel Gáspár István kézdivásárhelyi főgimn. tanár ondott magasszárnyalásu emlékbeszédet.

1907.-ben a kilencedik ünnepélyt julius 28-án tartották meg. Ennek az ünnepélynek a leirása a lapokban nem jelent meg, de az előzőleg kiadott jelentésből megállapítható, hogy az is a szokott módon és ünnepélyességgel folyt le. Az ünnepi szent misét Beke Boldizsár premontrei tanár celebrálta. Az ünnepélyt Bartalis József gyulafehérvári tanár nyitotta meg. Ezenkivül volt férfi és női szavalat és karének Petőfi dalaiból. Délben a társas ebéd is megtartatott, azonban serlegbeszéd a felklért szónok akadályoztatása miatt elmaradt.

1908.-ban julius 26-án a tizedik ünnepély gazdag müsorral foly le.

Erről többek között a Székely Hirlap a következőket irja:

„Azok, akik ezelőtt tiz évvel elhatározták, hogy Anna bál helyett évenként Petőfi Sándor a halhatatlan költő és vértanu emlékére ünnepséget rendeznek, talán nem is gondolták, hogy minő nagy dolgot cselekedtek, amikor apostolként Petőfi szellemét s lánglelkét akarják átvinni a népbe. Petőfi szellemét s lánglelkét akarják átvinni a népbe. A hatás immár szembeszökő. Folyó hó 26-án, bár az idő esős, kellemetlen volt, a közelfekvő falvakból mint valami bucsura sereglett a székely nép apraja nagyja, hogy lelkét felfrissitse, megedzze a jövőre Petőfi emlékével."8

Az ünnepély müsorát a jelzett leirás alapján a következőkben ismertetjük:

A misét Beke Boldizsár mondotta, mely után a tárgysorozat első pontjaként a Himnuszt énekelte a özönség. A megnyitó beszédet Biró Lajos kézdivásárhelyi főgimn. tanár mondotta méltatva Petőfi költészetét és egyéniségét és megemlékezve az ünnepélyek megteremtőiről. Petőfinek: Hazámhoz cimü költeményét Bodó Margit k.-a. szavalta. Petőfi dalaiból a fürdőn időző közönség ad hoc alakitott dalkara énekelt. Ezután Soó László székelyudvarhelyi főgim. VII. o.t. adta elő Julow Viktornak fentebb közölt Óda Petőfi halálára cimü költeményét. Majd Székely Miklós VIII. o.t. (Székelyudvarhely) játszott hegedün. Ezt Kovács Iluska IV. énes tanitónő jelölt (Debrecen) szavalata követte. „A rab" cimü költeményt szavalta. Szakács Miklós és Székely Miklós énekkettőse után Szilágyi Samu szavalta el Julow V. Petőfi emléke cimü költeményét. Az ünnepség a Szózat hangjaival fejeződött be.

Délben a jubiláris társas ebéd, melyen több mint ötvenen vettek részt, az uj vendéglő tágas termében a legjobb hangulatban folyt le. A szokásos serlegbeszédet a diszes Petőfi-serleggel Horváth Cyrill, minorita rendi áldozópap, kézdivásárhelyi főgimn. tanár mondotta. Lelkesedéssel méltatta Petőfit, mint szabadság hőst és mártirt.

Soó Gáspár székelyudvarhelyi főgimn. igazgató üdvözölte a celebránst, Beke Boldizsárt és két szónokot: Biró Lajost és Horváth Cyrillt. Még pohárköszöntőt mondott dr. Balogh Vendel, kézdivásárhelyi ügyvéd, aki visszapillantást vetett a tiz éven át rendezett ünnepélyekre és meleg szavakkal emlékezett meg az ünnepélyeken szereplőkről.

Ezzel be is fejezhetném az ünnepélyek ismertetését, de a történeti igazság kedvéért meg kell emlitenem, hogy az ünnepélyek legnagyobb részét dr. Balogh Vendel örökitette meg a lapokban s igy ezen történet megirásához becses adatokat szolgáltatott.

IV.

A föntebbiekben ismertettem a Kászonfürdőn rendezett ünnepélyek tiz éves történetét. Lehetnek, akik munkámat haszontalan fáradozásnak tartják, de én ugy gondolom, hogy mégis csak érdemes volt ezeket az adatokat összegyüjteni. Nem azért, hogy Kászon, ez a csikmegyei kis fürdő, ezek révén bevonuljon az irodalomba, hanem azért, hogy a nagy költőnk nevéhez, emlékéhez füződő események nyomtalanul el ne kallódjanak, hanem megörökitve fennmaradjanak, hogy lássák az utódok is: mily nagy Petőfi nevének a nimbusza, mely még a legelrejtettebb zugban is tettre, hazafias cselekedetre buzditja a nemzet fiait.

Az ünnepélyek két érzelmet szolgáltak: a vallásos és hazafias érzést. Mindkettőnek az ápolása különösen szükséges napjainkban, mert éppen ezeket akarják kioltani a nép lelkéből azok, akiknek a szivéből kihalt a hit s akik előtt üres fogalom lett a Haza szent neve. Mikor az egyszerü falusi nép látja, hogy az Isten szabad ege alatt emelt oltárnál vele együtt imádkozik és éneke az uri ember is, hite megerősödik, akarata edződik s nem ül fel mindenféle jött-ment álprófétának. Amikor pedig hallja, hogy Petőfi Sándor ugy szerette ezt a sok vér árán szerzett drága hazánkat, ezt a csodálatos szépségü Magyarországot, hogy feleségét, gyermekét is elhagyta és elment érte a csatatéren meghalni: akkor nem vesz kezébe vándorbotot, hogy idegen országba menjen, akkor nem indul a „hazátlanok" hamis tanitása után. Amikor hallja, hogy a Petőfi dalaiban az ő szivének érzelmei: bánata, öröme, szilaj jó kedve zendül meg, akkor nem megy a ponyvára, hogy Nikkartel és más hasonló mérget vásároljon, hanem megszerzi Petőfi verses kötetét, a magyar érzésnek és hazaszeretetnek bibliáját. Ezekben határolódik a kászoni Petőfi ünnepélyek jelentősége.

S hogy a kászoni ünnepélyek nem tévesztették el hatásukat, bizonyitja az a körülmény, hogy a közelfekvő községek lakói évről évre lelkesedéssel várják azt a napot, amikor a „Petőfi-bucsu"-ját tartják. Ilyenkor aztán ünneplő ruhába öltözve seregestül mennek áldozni a vallásosságnak és hazaszeretetnek oltárán. Szivük betelik minden évben Petőfi nagy eszméivel s költészetének varázsereje megigézi, leláncolja és felvértezi az idegen áramlatok ellen.

„Ebben rejlik a Petőfi kultusz hatalma. Hadd ismerjék meg e magyar szellemet azok is, kik talán még eddig nem ismerték eléggé; akik pedig ismerik, ismét és ismét melegedjenek fel lelke lobogó lángjánál. Különösen a kevésbé müvelt osztályt kell Petőfi megismerésére tanitani. Mert ez a leghálásabb anyag: féltve őrzi a megtanult eszméket s ha az eszmék éppen a hazafiságból és a többi nemzeti vonásokból fakadnak, akkor lelkét örök időre a magyarsághoz láncoltuk és nem kell féltenünk őket, hogy az internaciónális tanok eltántoritják mitőlünk."9

De nemcsak az ünnepélyeken részt vett közönség körében terjedtek Petőfi eszméi ezen ünnepélyek által, hanem szélesebb körben is. Az ünnepélyeken elhangzott megnyitó és serlegbeszédek legnagyobb része a lapokban is megjelent s igy nagy költőnk ismertetését, kultusszának a terjedését, eszméinek közkinccsé való válását nagyban elősegitették. A beszédek, tekintve azt, hgoy mindig hozzá értő egyének, hivatásszerüleg irodalommal foglalkozó férfiak mondották, becses tanulmányok, kiváló esztetikai méltatások, melyek összegyüjtve mindenesetre megérdemelnék, hogy egy kötetben megörökitessenek.

Amint ezekből láthatjuk, az itt leirt ünnepélyek míg egyrészt azt egyszerü népet igyekeztek Petőfivel megismertetni, eszméinek megnyerni addig a Petőfiről szóló irodalmat is gazdagitották, egy-egy virágszállal bővitették. Kétségtelenül megérdemlik azok a férfiak, akik ezeket az ünnepélyeket megteremtették és egy évtizeden át fenntartották, hogy hálával és elismeréssel illessük őket. Fáradozásuk már eddig is gazdag gyümölcsöket termett s bizonyára azokat fog teremni ezután is.

És most azzal fejezem be igénytelen dolgozatomat, hogy amiként az egyik tudósitás mondja: a kászoni Petőfi-serleg minél később kerüljön a Székely Nemzeti Muzeumba. Hadd hangozzék a Petőfi emlékezete évről évre e kies fürdőn, dalai töltsék be az erdőkkel koszoruzott bérceket és völgyeket egyaránt, hogy beteljesedjék a jóslat:

„Anyám az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő fiadnak,
Anyám, soká, örökkön él."

Éljen is s azt ne homályositsák el soha az idők bércei a századok se.

***

1) Prohászka püspök beszéde
2) Endrődi S.: Előszó a Petőfi emlékkiadáshoz
3) Magyar Középiskola II. évf. 1.sz. 32.l.
4) Vitos Mózes: Csikvármegye leirása 207.l.
5) Bővebb leirását lásd B.V.-től a „Székely Föld" 1903. 64.szám
6) Bővebb l. Székely Ujság 1904. 62.sz.
7) Bővebb leirását l. a Sz.U. 1905. 64.sz.
8) Székely Hirlap 1908. 62.sz.
9) Székely Hirlap 1908. 61.sz.
10) Petőfi: Jövendölés

(Forrás: Bíró Lajos főgimn. tanár: Adatok a Petőfi-kultuszhoz - Megjelent a kézdivásárhelyi róm. kath. főgimnázium értesitőjében 1908-909. tanévben. Nyomtatott: Turóczi István könyvnyomdájában Kézdivásárhelyen, 1909.)