Rád támaszkodik, te dicső kolumna,
a nagy latin nemzet reménye váltig,
jó útról el nem űzte mostanáig
Jupiter dühe, zápora,. viharja;
itt nincsen palota, színház, se loggia,
helyettük fenyő, bükk, cédrus virágzik,
közelben szép hegy, körülötte pázsit,
hol föl-le járunk verset írogatva,
szellemünk magasra emelve földről;
kis fülemüle édesen a lombban
minden éjszaka zokog keseregve,
szívet megtölt szerelmi gondolattal;
de boldogságunk mégse magasul föl,
mert távol maradsz tőlünk, uram, egyre.
(Ford.: Weöres Sándor)
(Forrás: Francesco Petrarca daloskönyve 14. old. - Európa Könyvkiadó Bp., 1974.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése