2012. jan. 3.

Petrarca, Francesco: Nem engedted arcodra soha fátylad



Nem engedted arcodra soha fátylad
nappal, agy árnyas éjen,
míg csupán sejtetted nagy szenvedélyem,
melytől szívem más vágyai juháznak.

Míg elmém szép reményét rejtve vitte,
mely űzte őt, hogy sorvadott a vágytól,
láttam, hogy arcod irgalommal ékül,
de hogy fölhívta rám figyelmed Ámor,

már fátyol omlott szőke fürtjeidre,
s szerelmes szemed önmagadba révült;
mit vágytam benned, elvetted te végül.

Így ápol fátylad engem:
halált hoz, ha hidegben vagy melegben
szép szemed édes fényére vet árnyat.

(Ford.: Majtényi Zoltán)
(Forrás: Francesco Petrara daloskönyve 14-15. old. - Európa Könyvkiadó Bp., 1974.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése