Én ejtsek e sorsos időben
csúf foltot a honfi nevén,
és én majmoljam ez újszerű, szörnyen
kényes szavú szlávokat, én?
Nem töltöm el így ifjú koromat,
lágy kéjek foglya, betelten.
Ne roskadjon le a lelkem
az önkény súlyos igája alatt.
Van sok fiatal, ki nem érzi a rabság
terhét, s hogy a kor mit ígért,
s nem készül a harcra a drága szabadság
s az ember napjaiért.
Csak nézzék ők ridegen s konokul
a bús haza sok baját,
nem látva, hogy nő a gyalázat, s ha hull
fejükre a kései vád.
Megbánja a korcs tunya majdan,
ha fölkel a nép, a valót,
ha köztük a nép a viharban
nem lel Brutust s Riegót.
(Ford.: Kardos László)
(Forrás: Klasszikus orosz költők I. 164-165. old. - Európa Könyvkiadó 1978.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése