Ó, szülőfalum, te boldog, te drága,
hol szülőházam dajkált szelíden!
Ha egykor a tudomány szomja nem
csalogat – álnok kígyó! – a világba,
nem tudnám, hogy a szív reménye-álma
hogy keseredik méreggé, hitem
nem kellett volna elveszítenem,
s belső vihar most nem törne-csigázna.
Hű szerelmet kapnék s munkás kezet vele,
ki szívem választottja volna –
különb kincse a dúsnak sem lehet.
Tudnám: békén úszik sorsom hajója,
házam tűztől, jégtől vetésemet
Szent Márk, közeli jószomszédom ója.
(Ford.: Lator László)
(Forrás: France Prešeren versei 24-25. old. - Európa Könyvkiadó Bp., 1975.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése