Nincs békém és erőm se háborúra;
félek s remélek, jég és tűz a lényem;
egekbe szállnék, s mászom porba hullva;
s világot ér át koldus ölelésem.
Őröm nem nyitja cellám, s rám se csukja,
nem köt, de el sem oldja kötelékem;
Ámor nem öl meg, kínjaim sem unja,
szabaddá sem tesz és nem is hagy élnem.
Szem nélkül átok s nyelvetlen jajongok;
segítséget lesek s pusztulni vágyom;
másért égek magamtól undorodva.
Kenyerem jaj, könnyek között mosolygok;
egyképp irtózat életem s halálom.
Érted jutottam, Hölgyem, ily nyomorba.
(Ford.: Csorba Győző)
(Ford.: Francesco Petrarca daloskonyve 160-161.old. - Európa Könyvkiadó Bp., 1974.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése