2012. jan. 3.

France Prešeren (1800-1849): A boldogtalanság szonettjei – A tölgy, amelyet földre dönt a téli...



A tölgy, amelyet földre dönt a téli
vihar, ha a tavasz sugára int,
itt-ott kihajt, kilombosul megint,
míg maradék erőit fel nem éli.

De végleges segítség nincs, s amint
az erdő újra öltönyét cseréli,
nem hajt ki már, a fény hiába éri,
hever mohó napok prédájaként.

Így áll előtted, sors, a félhalott,
ki nemrég büszkén magasult az égre,
s kit földre tört ellenséges karod.

Ha lassú is, bizonyos már a vége,
élete lángja napról napra fogy,
míg tápja nem lesz, s kész kihunyni végre.

(Ford.: Lator László)
(Forrás: France Prešeren versei 26. old. - Európa Könyvkiadó Bp., 1975.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése