Éltünk hosszát igen rövidre szabták.
Hullt a hant már hány meg hány ismerősre!
Sír tátong alkonyunkra s delelőnkre,
de naptár soha meg nem mondja napját.
Bársonyos bőr nem véd, ha ez lecsap rád,
nem válthat meg aranyhalom se tőle,
nincs, mi éltünk e tolvaját legyőzze,
édes költő-ének, zajos vigasság.
Ráemlékezzék! kit világi vak-lét
vonz, s javak közt repesve tölti kedvét,
hogy csak a halálban nem fog csalódni.
S aki most vígan dalol, meglehet, még
ez este felölti halotti leplét,
és némán trombitál: „Memento mori!”
(Ford.: Tandori Dezső)
*
MEMENTO MORI - latinul: Emlékezz a halálra.
(Forrás: France Prešeren versei 29. old. - Európa Könyvkiadó Bp., 1975.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése