Ó, természet tudós költője te,
sírtál, hogy elszáll, s nem tér vissza már
az ifjúság, barátság, vágy heve,
mint édes álom, s marad, ami fáj.
E bú közös. Egyetlen veszteséget
siratok én tenélküled csupán.
Magányos csillag voltál, messze fény egy
tört bárkán, hörgő téli éjszakán,
menedék voltál, sziklán épített,
a küszködő, vak sokaság felett,
tisztes szegényen tisztán szólt dalod,
igazságért, szabadságért a zsoltár –
de abbahagytad, és én gyászolok,
hogy ez voltál s már nem vagy, aki voltál.
*
William W. (1770-1850), az angol romantikusok első nemzedékének vezéralakja nagy hatást tett a fiatal Shelleyre is. Új, friss hanggal tört be a megmerevedett klasszicista költészetbe, megújította a nyelve és a költészet tematikáját. Wordsworth eleinte lelkes híve volt a francia forradalomnak, később azonban hátat fordított fiatalkori eszményeinek, és megbékélt a fennálló rendszerrel. Shelley többször is támadta a renegáttá vált költőt, akinek pálfordulása után művészete elszürkült.
*
(Ford.: Nemes Nagy Ágnes)
(Forrás: Shelley versei 12-13. old. – Európa Könyvkiadó 1973.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése