2011. nov. 16.

Wass Albert: „Idill a magasságban” (Mező-Záb)



Reményik Sándornak

... És jött az orkán.
A vén fenyő-Titán recsegve dőlt...
egy közel-álló átölelte őt.

S most áll tovább,
mint akire végetlen béke vár...
csak ők tudják ketten: hogy vége már.

Ha egyszer csöndes, fenyves életembe
nagy lelki harcok fergetegje jő,
tudom: gyöngébb leszek, mint ez a vén,
zúzmó-szakállú aszkéta-fenyő.

S ha lelkem akkor összeomlana,
titokban, csendben, hogy ne tudja senki:
ki fog majd engem karjaiba venni?

(Forrás: Wass Albert Életműve Kráter Műhely Egyesület 2003.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése