Reményik Sándornak
... És jött az orkán.
A vén fenyő-Titán recsegve dőlt...
egy közel-álló átölelte őt.
S most áll tovább,
mint akire végetlen béke vár...
csak ők tudják ketten: hogy vége már.
Ha egyszer csöndes, fenyves életembe
nagy lelki harcok fergetegje jő,
tudom: gyöngébb leszek, mint ez a vén,
zúzmó-szakállú aszkéta-fenyő.
S ha lelkem akkor összeomlana,
titokban, csendben, hogy ne tudja senki:
ki fog majd engem karjaiba venni?
(Forrás: Wass Albert Életműve Kráter Műhely Egyesület 2003.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése