(A kép forrása: http://safayetfreedom-muhely.blogspot.com/2010/08/alom-felalom-valosagon-tul.html)
Félálom hullong rám:
ernyeteg, fulladt levél,
bántott az éjszaka,
megviselt a déli szél,
mely a hidak árnyán
zarándokokról mesél.
S mint rózsa hasadt szét
bennem a szó: Tilliti,
csupa lágylevelű,
szertefeslő piros í,
illatos, legyező - beszíttalak, Tilliti.
Nem akarom tudni
város vagy-e vagy sziget?
Vagy a korállzátony,
körülötted tengerek?
Karcsú betűidből
ábrándot szövögetek.
Észak vagy-e, dél-e?
Lankás vagy-e vagy hegyes?
Szél zilálja tájad?
Csitri szellő, kis legyes?
Szeretlek Tilliti,
kérlek, hogy te is szeress.
Mert ha benned is még
csalódnom kellene, jaj,
kiről azt se tudom
vagy-e s ah vagy, merre vaj? -:
meghalna egy félve
dúdolt, gyenge-lenge dal.
(Forrás: csicsada.freeblog.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése