A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem virágzik
Szivem szerint.
Mi haszna sarjad
Ezernyi lomb?
Hiába lángol
A rózsadomb.
Az elczikázó
Madár dala,
Tegnap szelídebb,
Édesb vala.
Tompán tekintem
A nyilt eget,
Elszétterűlni
E táj felett!
Utána nézek,
Kedves helyén,
A csintalankát
Nem látom én.
Ki tőlem elvesz
Éjjelt, napot,
Ki most szememre
Felhőt hozott.
Talán, hogy elbútt
S magába szállt:
Lantom verése
Szivet talált?
Epedve vágyom
Egy szó után!
Igent felelne
Talán, talán?
(Forrás: Kerényi Frigyes összes költeményei – Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda Bp., 1875.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése