Puhaléptű macskák olykor éjszakákon
mellemre feküsznek halkan dorombolva,
mint mikor mélázva énekel az óra
és könnyező, őszi alkonyokra vágyom.
Fülleteg szemekkel néznek puhatolva,
parázsló szemükben önmagamat látom.
Kezem lágyan simít bársonyos bundákon
és gondolok fáradt, alkonyult napokra.
Puhalábú macskák olykor ódon éjen
sötéten surrannak ablakomon által
és elülnek alvó testem melegében:
figyelnek, lihegnek félig nyitott szájjal,
megvernek szemükkel, fülleteg szemekkel
és elfutnak halkan harangszóra reggel.
(Forrás: Tükör 1935/1, 9.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése