A Boncza vár nem is vár; hiszen a várak szürkék, komorak szoktak lenni, ez a bástyás szép épület pedig olyan vidám, olyan derűs, hogy éppen oda talál a Körös-völgy kellős közepébe. Virágot sem láttatok annyit, olyan szépet, mint a fehér vár körül virulókat. Fehér is van, piros is van, rózsaszín is van, de azért a vár legszebb virága mégis csak a kis Bertuska. Nézzétek csak, éppen oda van dőlve a kerítéshez és ragyogó nagy szemével a távolba tekint, mintha a zöld hegyek felett, a kéklő égből várna valakit; talán azt a fiatal szép mamát, a ki elszállt az égbe? elvitték az angyalok. És a kit az angyalok elvisznek az még a kis leányához sem jöhet vissza. Így hát csak onnan a habos kék fényességből néz az ő kicsike leányára és meghagyja a tündéreknek, hogy szálljanak a rózsaszirmok közé, gyöngyvirág kelyhekbe, s úgy ügyeljenek Bertukára; estve pedig, mikor pihenni tér, árasszák el illattal, hogy álma legyen édes. És Bertuka édesen is pihen, mert benn a várban is nagy szeretettel környezik. Csókkal altatják, csókkal ringatják. És reggel mikor felébred, énekkel fogadják a madarak is: - Jó reggelt! Jó reggelt kis Bertuka! - Aztán Bertuka is jó reggelt kíván valakinek, a virágok között át fut a szomszédba; ott a Lázár villában van Janka néni....
Ha nagyobbra nő Bertuka, ő is a Janka néni leánya lesz és éppen úgy fogja szeretni azt az áldott jó Janka nénit, mint szereti Erzsike és a többi mind. Csak nőj nagyra kis Bertuka!
(Forrás: Gyarmathy Zsigáné: Erdélyország Tündérország – Mesék, igazak, apróknak, serdülteknek – Bp., Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadása 1900.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése