2011. nov. 16.

Babiloniai vallásos ének: Himnusz a Nap-istenhez


Sámás, óh isteni nap,
amikor a nagy hegyből kilépsz,

amikor a nagy hegyből, a mélytavú hegyből kilépsz,
amikor az ég és föld határa mögül kilépsz,

eléd borul a többi isten,
óh Sámás, isteni Nap!

Beragyogod a sötétséget, az ég boltozatát,
elpusztítod a gonoszt fent és alant.

Tüzed hálóba fogja a földet,
a bércek ormát sugarasra gyújtod.

Lángban tündöklik a négy világrész,
minden orvosságot beborít rémületes fényed.

Hatalmas szemeid behatolnak az óceán mélyébe
és sugaraidat látják a tenger szörnyei.

Ujjongva fogadnak az emberek,
óh Sámás, fényedre szomjúhozik a világ.

Segíted fáradtságos útján a vándort,
bátorítod a hajósokat a hullámok özönében.

Nincs gazember, aki megszökhetne a hálódból
és hurkodból nem menekül a gonosztevő.

Leleplezed a bűnöst,
aki felebarátja feleségére emelte a szemeit.

Ha ráfogod a fegyvered, nem szabadulhat,
s még az apja sem segíthet rajta a bíró előtt.

Akit nem lehet megvesztegetni, aki gyámolítja a gyengét,
tetszik Sámásnak és hosszú életű lesz a földön.

Alázattal, térdre borulva, könyörögve és imádva,
hangos szóval hív téged a szűkölködő.

A nyomorult, a beteg, az elnyomott, a rabszolga
mind tehozzád küldi vezeklő imáját.

Akinek rokona távol, akinek városa messze,
a szörnyű pusztákon eléd borul a pásztor.

A szorongatott juhász, a csordás, akit ellenség rohant meg,
tehozzád könyörög veszélyes útjain a karaván, óh Sámás!

A vándor kereskedő, az erszényes kalmár,
tehozzád könyörög a hálós halász, óh Sámás!

A vadász, a mészáros, a tevehajcsár,
a rejtőző madarász hozzád könyörög.

A betörő, a tolvaj, a napfény ellensége,
aki a pusztába vetette be magát, hozzád könyörög.

A kóbor halott, az eltévedt kísértet,
hozzád könyörög mindenki, óh Sámás.

Aki térdre borul, megszenteled azt,
aki hódol neked, meghallgatod imáját.

Alázatosan dicsérik a nevedet
és nagyságodat magasztalják mindenek mindörökké!

(Ford.: Szabó Lőrinc)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése