Annuska lakik legközelebb Tündérvárhoz s a tündérkék bizonyosan szeretik is nagyon ezt az aranyhajú kis szomszédasszonyukat. Mikor azon a tavaszi reggelen Annuskáékhoz mentünk Bucsára, meglestem a dolgot és láttam is valamit; most már Annuska is megtudhatja, hogy mit? Jártunk, keltünk a halastavak között, - mert az Annuska édes apja sok, sok tavat készíttetett a pisztrángoknak és más halaknak. Tiszta ércfényű vizek ömlöttek, zubogtak a tavakba; ezüstfény áradt a zöldellő nyírfák fehér törzsei között és Annuska futott, futott fel a hegynek, honnan a forrás vize csörtet alá a piros pettyes pisztrángokra. Dús szőke haja utána lebegett és a virágos fákról felrebbentek a tündérkék, leszálltak az Annuska aranyhajára és ott csillogtak, ott himbálóztak és az nagyon szép volt: én láttam...
És azóta is, midőn a tündérkék végig röpdösik Körös-völgyi birodalmukat, meg-megpihennek a kis szomszédasszonyuknál.
Néha bolondos vidám dolgokat művelnek. Az Annuska édes apja készíttet sok szép csoda-tárgyat aranyos nádakból; mikor a tündérkék fáradtak, szépen összecsapják fényes fátyol szárnyacskáikat, betelepednek egy-egy kis fonatos nádkosárba, a karosszékek domború aranyrózsái közé és úgy pihennek. Gyorsan megy náluk a pihenés, csakhamar felröppennek és kezdenek bújósdit játszni a székek és díszes kosárkák hézagai között: - No, kapj meg, Annuska! - És szökdécselnek erre, arra, s ismét csak eltűnnek. De a spanyolnád-fonatosok, az a sok gyönyörű dolog ott marad és várja a tündéreket bújósdi játékra és még vár valamit - vevőket. Mert hát a székek, asztalok és kosárkák is szeretnének már egyet utazni: szétnézni a nagyvilágban; ők nem tündérek és így szívesen robognának a vasúton.
(Forrás: Gyarmathy Zsigáné: Erdélyország Tündérország – Mesék, igazak, apróknak, serdülteknek – Bp., Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadása 1900.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése